2015. augusztus 31., hétfő

 Bevettük Eger várát....   1


   Már nem szószerint értve, de a jeles eseményre augusztus 15-én került sor. Hogy mindenki képben legyen, az igazság az, hogy meglátogattuk rég óta Egerben élő barátnőmet, Beát és párját, Zsoltit. Maga az út nem tartott sokáig, ha kibírtuk a 12 órás római utat egyfolytában vezetve, ez már nekünk semmi.....Hát a magyarok vezetési stílusáról lehetne külön bejegyzést írni, azonban nem szeretném ez miatt elvenni Tőletek az élményt.....Szóval este kilenc után megérkeztünk, a lakásukat is egyre megtaláltuk, GPS nélkül. Akarom mondani az volt, szerény személyemben...Én mondtam,most mennj az MO-ra, most maradj az M3-on, ha jól emlkészem ilyen számú utakon kellett mennünk....Bea barátném nagy örömmel fogadodt  minket. A lakás szépen rendbe rittyentve, még Kópé is (a kutyájuk, aki egy tacskó, megjegyzem nagyon aranyos és játékus kutyus) mintha be lett volna tanítva fogadásunkra olyan szeretettel és csodálattal nézett ránk.:-) Végigmértük-néztük a lakást. Nagyon otthonos, meleg színek uralkodnak, barátságos lakás, hatalmas terasssszzzal, hogy a fene vinné el azt a jó szerencséjüket!!!:-).A falon Kópé profiljai, hát igazi modell tapasztalatával nézett vissza ránk a kis fotós alany:-).Miután szépen, kellő illem minden tudásával kiböktem, hogy éhesek vagyunk, ami kb. így hangzott: "Beaaaa éhesek vagyunk, agggyyyyáááá ennii!", leültünk az asztalhoz s majd következett a pusztítás....Jól laktunk.Utána átadtuk lakás-látogatós csomagunkat. Mindent jól szemügyre vettek, még jó hogy levettem az árcímkéket:-).Aztán uzsgyi szunyókálni,másnap bevetés. A nagy reggeli lakoma után felkerekedtünk és nyakunkba vettük Egert. Nagyon szép város.Van bazilikája is, ahova be is mentünk, fizetni kellett, mert orgonabemutató volt. Előttünk a bejárathoz  oda merészkededt egy hölgy.Bár ne tette volna, ugyanis még ilyen elhivatott jegyszedőnénivel még nem volt szerencsém. Olyan alázattal és hozzáértéssel végezte a munkáját, hogy példaértékű lehetne.Az említett hölgyet mindjárt letámadta, csak szóval, hogy ne is merészkedjem még csak az ajtólyukon sem bekacsingatni, ugyanis csak belépővel lehet megnézni a bemutatót. Hát mit mondjak, örülök hogy mi vettünk jegyet. Utána következett a renovált Dobó-tér, kilátással az egri várral, ahol épp várjátékok folytak, bekukkantottunk egy tepmlomba, ahol "ha fogamzásgátlót szedsz, bűnös vagy" című felirattal találkoztunk....Húúú megkönnyebbültem, akkor nem vagyok bűnös. Már ezért megérte elmenni ide. Aztán a nagy meleg adta izzadást leöntöttük jóóó hideg citromos sörrel a téren.Fizetés után a líceum felé vettük az irányt, ahol éppen csillagászati és fizikai kísérletek előadáson vettünk részt, kellett is több öröm és mámor az én férjecskémnek.Csillagász is egyben a pasi. Hát neki is mentem egy több száz éves csillagászti kütyünek,majd kiestek a szemei, hogy nem tudsz vigyázni, ezt nem tudjuk kifizetni és válással fenyegetőzött. Ennyit a jóban-rosszban ígéretről.Mivel már jócskán korgott a gyomrunk , beültünk enni egy étterembe.Ott is degeszre ettük magunkat, nem is mi lennénk a Veress házaspár, ha nem ennénk álladóan. Majd még egy séta a Szent József parkon keresztül(már ha ez a neve) és a strand melletti parkban hazafele. Innen folyt.köv.

2015. augusztus 28., péntek

Egy háziasszony királysága


Gondolom most mindenki el kezdett azon morfondírozni, mit is takar a bejegyzés címe. Nekem nem kellett sokat gondolkodnom, milyen címet és miért adjak. Óóóó...... hát nekem a konyhám a királyságom. Itt aztán igazán jól érzem magam. Nagyon szeretek sürögni a konyhában. Ilyenkor sütök-főzök, új recepteket próbálok ki, melyekből már jó párat be is írtam férjem anyukájától kapott receptes füzetembe. Ennek  a nagy főzés iránti szerelmemnek legjobban  férjecském örül, mikor munkából hazajövet már az ajtóban érzett friss illatok jelzik....itt valami FINOM történt. Igyekszem mindig valami jót, finomat, laktatót főzni, és mondhatni arra is odafigyelek, hogy ne túl gyakran ismétlődjenek az asztalra tett ételek. Bizton állíthatom, hogy én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Sosem érzem, hogy szás százalékosan teljesítettem, bár Tamás kinyalt tányérja nem erről tanúskodik. Minden alkalommal száz százalékra hajtok.....
Imádom a konyhámat. Tágas (még anyuék konyhájától is nagyobb, és ők nagy családi házban laknak), van elég rakodóhely, passzolnak a színek (szerintem), a tűzhely is mondernebb mint volt és amit nagyon szeretek még benne az a nagy munkafelület. Talán ez abból is fakad, hogy anyunak kicsi a munkafelülete és alacsony az étkező asztala is, amin eléggé kényelmetlen főzni. Most már minden konyhai és nem konyhai kiegészítő is a helyére került és reggelente szinte élmény leülni a bárpulthoz kávét szürtyölni és blogokat olvasni. Majd magáról a konyháról is teszek fel képeket, de előtte fotogénné kell tennem....:-). 

Ebbe a drágaságba gyűjtöm azokat recepteket, melyek beváltak és szeretünk is. 

2015. augusztus 27., csütörtök

Örömömre szolgál 2


     A múlt héten indítottam el ezt a posztsorozatot. Szeretném minden héten egyszer összegezni, mi jó is történik, zajlik az életünkben. 


  •  ismét sikerül találkozni az egyetlen baártnőmmel az egyetemről,
  •  új blogokra rátalálni, és azokat olvasgatni reggel kávézás közben, 
  •  papa kezd jobban lenni.....
  •  a hétvégén meglátogat minket a barátnőm, Reni készülj fel....:-)
  •  haladunk a nagy projekttel, 
  •  meghozták a hálószoba szekrényt,
  •  Zsófi mosolya mikor meglátott minket majd Tamást ölelte meg először,
  •  Gabi már rendszeresen köriapunak hívja a keresztapját,
  •  gyerekek oda-vissza voltak az ajándékoktól, pedig csak apróságokat      kaptak,
  •  papa öröme, mikor megláttogattuk a kórházban.


     Úgy érzem leírtam mindent. Következő héten újra jelentkezem majd ilyen örömpillanatok bejegyzéssel. Addig is ne feledjétek, mi a fontos: a jót látni.

2015. augusztus 26., szerda

Amiről mindig is álmodtam...


     Talán tavaly ilyenkor jött az ötlet, hogy vegyük meg bátyámtól a telkét és fogjunk neki építekezni. Először még tartottam az egésztől, hiszen ez egy nagy dolog, hogy idézzem bátyuskám szavait: "Nagy fába vágtátok a fejszéteket." Hát mit is mondjak, igaza van. A házépítés sok munkával, utána járással, kiadásokkal jár, viszont az éremnek két oldala van. Sokat kell érte tenni, de nagyon megéri. Egy saját kuckó, a mi otthonunk, ahol együtt éljük le az életünket, letelepszünk, gyere(kek)et nevelünk, kutyus szaladgál az udvaron, virágokat ültetgetek....Ahhhh Istenem, bárcsak már ott tartanánk. Ahogy sejteni lehet, nekifogtunk. Egymást követték az események....telekvásárlás, a levél, hogy tulajdonosok lettünk, majd építészt kértünk fel a háztervek elkészítésére és az egész hivatalos ügyintézésre. Férjecském előmenetelben már megtervezte a házunkat, sok időt töltött vele, hogy végül mindekttőnknek eleget tegyen az elképzeléseinknek.  Az építészünknek így már csak apró változtatásokat kellett bevezetnie, amik megjegyzem jobban  bejött mindkettőnknek. Azaz a tervek elfogadva, kezdetét vette az engedélyek hosszadalmas beszerzése és az azzal járó ügyintézés. Mi azok a szerencsések közé tartozunk, akiknek ezzel nem kellet foglalkoznia, hanem mindenről építészünk gondoskododt, természetesen térítés ellenében. Hát teltek a hónapok, mindig volt valami jó híre, haladtunk előre......És augusztusban megkezdtük az építkezést. Nagy örömmel fogattuk, de mindekttőnkben még ott volt a FÉLSZ, hogy már nincs vissza út, ezt végig csináljuk. Kezdetét vette az "őrült hajsza".....Így pár hét elteltével képekben osztom meg veletek a helyzetjelentést.






Az alapok, tartófalak készen és a héten beöntötték betonnal azokat is. Arról még kép nem készült, mi sem láttuk még....na de majd két nap múlva....Addig is én gyűjtöm a lakberendezési tippeket....azt hiszem kicsit elhamarkodom...Ti mit gondoltok?:-)



         

Lomtalanításra fel 2


   Hát nagysokára elértem ennek a nagy akciónak a második szakaszához. Sajnos, közbe jöttek dolgok, és nem tudtam folyamatosan végezni, de így is nagy örömömre szolgál, hogy végre sikerült hoznom a következő bejegyezést róla. Akkor nem is gatyázom, jöjjenek a képek és ahhoz a leírások. 





     A következő helyiség a fürdő volt. Pár üres és régi flakon kidobtam, a sarokban előre raktam a félig üres flakonokat, hogy az fogyjon el hamarabb, valamint a mosdó alatti kis szekrény ment át a legnagyobb változáson. Elrendeztem a tisztítószereket,kiszelektáltam a felesleges, agyon használt dolgokat.

                                  


    Sorban a következő a ruhásszekrény volt. Már erre is ráfért a lomtalanítás. Szándkékosan nem rakok fel előtte készült fotót, nem szeretem mutogatni, hogy milyen trehány tudok lenni..... Két táskányi ruhát raktam félre, amit majd a nálunk megrendezett ruhagyűjtésre elviszek. Fehérneműs képek azért nem mutatok...... 


   A kreatívban dobozomban már nagy volt a rumli, mindig csak bedomtam az új anyagot. De most már így szerintem elégge átlátható....na de meddig.....




    Ez a folyosón található komód tartalma. Hát ez is megcsappant. Kidobtam két pár  már ezer éve nem hordodt cipőt, a főszertartó-az a két barna színű fából készölt polcocska- még a felfúrrásra vár, és a pórszívó tartozékait is egy zacskóba raktam. Férjecském még pár hónapja vásárolt szerszámait is a kamrába tettem.....lefogadom, hogy már nem is emlékszik hova tette......:-)





 Itt is kiszelektáltam,a mit lehetett, bár nem tudtam jó szögből fényképezni......de itt is szép rend lett.


  A TV-szekrény polcában is kiszelektáltam a már elolvasott és nem aktuális újságokat. Sajnos itt "előtte ilyen volt" képet nem készítettem....:-(




2015. augusztus 19., szerda


Örömömre szolgál 1

        Már sok olyan blogot olvastam, ahol a blogírok számba vették minek is örülnek, mi okoz Nekik örömöt, boldogságot, mi fakasztja Őket mosolyra, miben látják a jót, a szépet. Hát ez nekem nagyon megtetszett, mert mostanság igen csak híján vagyok az ilyen "mindenben csak a jót kell látni" gondolatoknak, képességnek. Nagyon hajlamos vagyok mindenben csak a rosszat látni, csak a negatív élményekre emlékezni és az alapján általánosítani. Így hát gondoltam én is indítok ehhez hasonló "poszmaratont",  és leírom, hogy én minek örülök, mi szebbíti meg a napom. Akkor az első:
  •  hogy,már nincs hőség, és éjjel is jól alszunk,
  •  hogy megjött a terhes jóga könyvem, így abból is készülhetek, 
  •  hogy haladok a lomtalanítással,
  •  hogy belevágtam, hála férjemnek, életem legnagyobb kihívásába, és örülök, 
  •  hogy van két új falidísz a lakásban,
  •  hogy elkezdtük házunk építését,
  •  hogy a bátyuskám boldog, hála sógornőmnek,
  •  hogy apu végre nem dolgozik,
  •  hogy férjemnek jól megy a munka,
  •  hogy újra keresztszülők leszünk,
  •  hogy élvezhetem az új konyhámat, ami már nem is annyira új:-),
  •  hogy megláttogattuk barátnőmet Egerben,
  •  hogy mikor jönnek az új kreatívkodós ötletek,
  •  hogy egy kellemes napot töltöttunk el Gabival, Csabival és Zsófival,
  •  hogy mikor férjecskémnek izlik a főztöm(merne mást mondani:-)),
  •  hogy már most kedvesebbek a leendő szomszédok, mint a pozsonyiak,
  • férjecskémtől gyakran kapok virágot, csak úgy mert szeret:-),
Hát mára ennyi sikerededt. Mindjárt jobban is érzem magam, hogy igen is sok jó dolog történik, csak látni és értékelni kell az apró örömöt okozó dolgokat is.

2015. augusztus 14., péntek

Egészség fesztiválon jártunk


    Kedves Barátnőmmel, Renivel a nagy hőség ellenére is részt vettünk városunkban aug. 13-án (egyébként mindketten faluról vagyunk, csak ez a hozzánk legközelebbi város, és szeretjük is) megrendezésre került egészség fesztiválon. Volt több sátor, ahol különböző vizsgálatokat végeztek. A ds-i kórház két drága nővérkéje, és egyben ismerősiem, kapták a glikémia-,vérnyomás-,pulzus-és koleszterolszintmérés feladatot, amit igazán profi módon végeztek. Kellemesen elcsevegtünk majd mentünk a következő sátorba, ahol  vércsoport meghatározás várt ránk, tehát egy újabb pikk:-). Az is gyorsan elkészült, csak egy kis csöpp kellett a bennünk csörgedöző " léből", mely kitölti minden egyes porcikánkat. Jó volt nézni, ahogy ebből egy kicsit meg abból egy kicsit löttyint a vércsepre és annak kereszteződéséből pár másodperc múlva kijelenti:" Az Ön vércsoportja A pozit.". És még karkötőt is kaptunk róla, hát nem tök jó?:-). Melletünk az asztalnál addig Barátném testében lévő folyadék mértékét vizsgálták, majd utána nekem is. Ő picit jobb eredménnyel végzett, neki ez a szint magasabb volt. Nekem az alacsonyabb mérték miatt szárazabb a bőröm. Hogy igyak többet. Még többet? Kellett ennél jobbat hallania egy egészségügyi dolgozónak?:-)Hát így jártam......A következő sátraknál nem voltunk, mert annyira nem voltak szimpatikusak. Egy fiatal lány egy fiatal srácot fényképezett, ahogy ott feszegeti az erejét egy  súlyzó emelésével, ami során úgy tett mintha több kilós lenne a cucc (megjegyzem nem igaziak voltak, valami szilikonos anyagból lehettek, azt még egy kis baba is felemeli). Aztán viccelődtünk, hogy a srác a csajra akar jó benyomást kelteni és hajt egy új FB-s profilképet. Erre mondom, na neeee, hát ez nagyon trééééé.... A legutolsó sátraknál egészséges ételek főzését mutattak be valamint stesszmérés volt még a program. Mondom Reninek, hogy inkább ne is mennjünk oda, mert még stresszesebb leszek, ha megtudom mennyire stresszes vagyok.
Szép napot töltöttünk el hosszú idő után. Ittunk egy naggyyon finom limonádét meg ettünk egy szendvicset és közben megvitattuk az elmúlt idő történéseit. Hát akkor íme a képek:












2015. augusztus 11., kedd

Lomtalanításra fel


     Egy szimpatikus blogot olvasva kaptam én is az ötletet, vagyis a lomtalanításról szóló posztját olvasva vettem rá magam erre a dologra. Nagyon hasznos dolognak tartottam , hiszen idővel az ember sok olyan dolgot halmoz fel ami már vagy elavult, régi, nem használja esetleg nem hordja és csak feleslegesen foglalja helyet a szekrényben. Így hát én is összeállítottam személyre szabott lomtalanítási listámat és neki is fogtam, azzal a kis külömbséggel, hogy én nem napokra, hanem hetekre osztottam. Élveztem is, ahogy szép rend és rendszer kerekededt ki a pakolás során, ugyan is már egy ideje egyre többet foglalkoztatott, hogy meg kellene csinálni....de mikor és hogyan kezdjük el. Nagy segítség a listaírás. Végigmész a lakáson és lejegyzed milyen helységeket kell pucba raknod. Nagy öröm az embernek, amikor a 2O nap után végigmegy újra  a lakáson a listája szerint, és látja rend van, mindennek meg van a maga helye. Főleg olyan egyénnek, aki a híres Monica-stílusban fut, mint én.....Hát igen, és fény derült az én nagy hibámra....túlságosan is rendszerető vagyok, de természetesen csak a saját parkettemen. Akkor beszéljenek magukról a képek:



Az iratokat sokáig egy cipősdobozba raktuk csak úgy, rendszerezés nélkül.


Most már mindkettőnknek van saját mappája.


A hűtőszekrényből kikerültek a lejárt élelmiszerek, a felesleges italok, melyeket már úgy sem iszunk meg. Hirtelen sok üres hely lett:-)



Szeretem ezt a kis szekrényt. Egyrészt ez volt az első olyan normális rakodó szekrényem, még mielőtt nem lett kész az új konyha. Ide rakom vázába férjecskémtől kapott friss virágokat...és az egyéb lim-lomot. De most már itt is szépen elrakodtam. Másrészt meg nagyon cuki:-)


Sorba raktam a szakácskönyveimet is. Ha valaki ajándékot szeretne nekem......akkor nem kell sokat gondolkodnia.....





Illetve lomtalanítottam a dobozok között is, érdekes itt is több hely lett:-), és a tisztítószerek is szép katonás sorban állnak (márha az így néz ki:-), valamint  a végén kidobtam egy régebbi felmosórongyot.

Hát a 2O napos lomtalanítási kihívás első hete letelt és azóta még tartom a rendet, bízom benne, hogy  továbbra is így megy..... Remélem kedvet adtam Nektek is.



Ez meg az


      Mint már tudjátok a csajos napok-délutánok közös hobbinkról (is) szólnak, azaz alkotunk.......éééés megy a pletyi, amit már keresztlányunk Panni is tud. 
Peti kérdezi(az apa): "És mit fognak anyáék csinálni?"
Panni válaszol: "blablabla....".
Hát ez a lány nagyon fogékony az új dolgokra.:-).Jól van na, nekünk Nőknek ez kihagyhatatlan tevékenység, melyet ha nem végzünk rendeszeresen, mellékhatások is léphetnek fel. Hmmmmm.....pl. a pletyihiány-szindróma, aminek most meg nem mondom mik a tünetei. Hát ez most elárulja, hogy soha nem szenvettem ebben a szindrómában, mivel nálam még nem lépett fel eme hiány, mivel én ........:-). Na jó most mér nagyon elkanyarodtunk a fő témától. Szóóóval.....Mostanában több időt sikerült szentelni a kreatívkodásnak, aminek nagyon örülök. Készült egy SK névnapi köszöntő képeslap, konzervdobozokat öltöztettem új ruhába.



A képeslapot drága sógornőmnek készítettem.


Ezek a konzervdobozok még főzés után maradtak ki és gondoltam hasznos dologra használom fel őket. Nem kell hozzá más mint dekorációs papír, melyet meg a LIDLben szereztem be két csomaggal, egy fix, papír önragadós díszszalag, ragasztó és olló.


Igen, és ismét konyervek, de már új ruhában.  Az új kanapé vásárlásakor megkaptuk  annak mintaanyagát. Egyik héten a kezembe akadt és már szemem előtt volt a képzeletbeli kis villanykörte a fejemnél.....:-). És íme megszölettek az új kis toll-és fixtároló dobozaim. Nagyon teteszenek és egyben fel is dobta a TV szekrénykénket.


Naaaa mára ennyi, de majd még  posztolok kreatívkodásaimról, addig is irány isnpirálódni. .........Szép napot Nektek!