Rég nem írtam, nem jelentkeztem. Valahogy nem volt kedvem géphez ülni. Sok minden történt mostanság. Velem is, M.-mel is, velünk is.
Én...nem is tudom, hogyan, de egy mondhatni jobb pár nap után brutál leeresztettem. Olyanokat tettem, ami már nem a józan énem része. Magamra sem ismertem. Sokat kivett ez belőlem, lelkileg, mentálisan. És sokat kivett a körülöttem lévőkből is, akik szemtanúja voltak a viselkedésemnek, lelki állapotomnak. A jelszavam a nem bírom lett....Szégyenlem magam, hogy még mindig itt tartok. Igyekszem magam nem elhagyni, kinézetileg és férjnek is kedveskedni, ahogy tudok. Ezek miatt a brutális összeomlások miatt úgy érzem ezt már itthon a falak között nem tudjuk megoldani....
Szombaton eljutottunk az első babaúszásra, amit már hónapok óta szerettem volna, de akkor is sajnos alvási gondjaink voltak. Találtam egy magyar oktató hölgyet és egy nagyon jó időpontot, reggel 8tól. Nagyon tetszett neki is nekünk is. Jó kis kikapcsolódás volt, kimozdultunk itthonról és Márton is látott babákat. Babapancsi után még megálltuk nekem téli bokacsizmát venni, mert már férj nem bírta nézni, milyen ocsmány a régi, ami 8 éve hordok.
M. ismét fejlődik. Már egy kézzel kapaszkodik, tesz is pár lépést egydül a bútor mellett haladva, ezerrel négykézlábozik, egyensúlyozik, örökmozgó, egyfolytába mosolyog, jókat eszik, jókat játszik és egyedül is jól elvan. Akkor szoktam fözni-sútni, reggel mindig. Örülök, hogy a főzéshez és sütéshez vissza-vissza térhetek, hacsak gyors fözésekre és sütésekre, de akkor is jó. Ma éppen csibemelles bulgur, sütőtükkrémleves, és sütőtökök muffin volt a menü és özlet után még összedobtam férjnek pár mákos-almás táskákat leveles téaztából. M. is azt ette, amit mi: csibemellez kockákra vága, bulgurt, sütőtököt és petrezselymet. Ette, mint a kacs a nokedlit. Egyébként ma éppen 8 hónapos.
Sikerült találkozno egy barátnőmmel is, aki látogatóban volt itthon Németországból. Sajnos ő is láttot nagyon rosszul, de nem ment el, nem akartam visszafordulni, pedig kértem.
Férj erősítést kért és anyum azóta jön szinte minden nap munka után és támogat, biztat és már látja, hogy tényleg nem vagyok jól, nemcsak kitalálom.
Közben még ilyen lelki állapot mellett voltam párszor segíteni egy friss anyukának szoptatás ügyben, és megmutattam nekik a hordozást is. Segítem ahogy tudom, de érzem lehet nem elég. Az egyik felem tudja, hogy megteszek érte amit tudok, a másik felem meg azt mondja, hogy tehetnék többet, lehetnének hatásosabb módszereiem.
