2017. június 29., csütörtök

Örömömre szolgál #66

  • a gyerekekkel lenn a Duna-parton játszani, bent már kezdett elszabadulni a pokol, ekkor mondom elérkezett a pont, hogy ki menjünk és ott fárasztják ki magukat, az elején a gyerekek kedvenc dalait hallgattuk a telómról, mindannyian dúdolgattunk, sőt még Csabi is. Aztán került elő ladba, és labdáztunk,
  • hogy sikerült finom csokis brownie-t sütnöm, már próbálkoztam vele de végül is nem került fel a blogra, ha valaki kiváncsi a receptre, én ez alapján készítettem, a gyerekek csak úgy falták,.
  • szép napraforgó csokrot kapni férjtől, akit még az sem riasztott vissza, hogy idegen földeken jár, még anyu is megcsodálta, 
  • újra zumba órán lenni, ezúttal elhagytuk a kultúr ház falait, és kinn voltunk a szabadban, nagyon jó volt, 
  • egy szép délután szívemnek kedves barátnőmmel és még annál cukibb kislányával lenni, már nagyon rég nem látott a pici, de nála ez nem volt akadály, nagyon jól elszórakoztunk, 
  • a frissitő eső, 
  • képeket kapni a lányoktól, suliban évvégi fényképeszkedés volt, és egyéni képeket is csináltattak nekünk, 
  • hogy ha rossz napjaim is vannak, akkor erőt tudok meríteni belőle, bár továbblépni dolgokon még mindig nehéz, 
  • hogy összesen 27 új bimbó van az orchideáimon.






2017. június 28., szerda

Levendulás muffin


Ugye hát Tihanyból nem lehetett levendula nélkül hazajönni.😊 Itt azonban nem ér véget a történet, a leszedett anyagot fel is kell dolgozni. Mindenképpen szerettem volna sütéshez (is) felhasználni belőle. Tihanyban a leveseken kívül levendulás sütemények is készültek. Mivel új alapanyaggal dolgoztam és nem ismerem még annyira, így egy könnyebb receptet választottam. Így esett a választás muffinra. Egy baki volt, hogy nem volt itthon sima liszt. Ekkor jött képbe Zsófi, hogy őt megkérem hozzon nekem a boltból lisztet. Nahát kérem szépen egy kis "baleset" után erre is sor került. Miután minden hozzávaló a munka felületen virított, így nem állt az utunkban már semmi. 
Minden alkotóelem a helyére került, így kaptunk egy szép csomó mentes masszát, amit Zsófival felváltva szétkanalaztunk a formákba, majd a 107 fokra előmelegített sütőben landoltak és vagy fél órán belül készre sültek. 
Sikerült még a zumba óra előtt elkészülnünk velük, ahova Zsófival együtt mentünk. És utána még az utolsó lépésként felkerült a csokis máz a tetejükre. 
A gyerekeknek is küldtem belőle, hiszen nagyrészt Zsófi csinálta, és a másnapi osztály kirándulásra is vittek magukkal.







2017. június 27., kedd

Tihany 2017

Tavaly nyáron nem voltunk sehol nyaralni, így aztán férjjel elhatároztuk, az idei nyarat üdüléssel is töltjük. Férj szokta bevetni, hogy igenis voltunk nyaralni. Nem is akárhol, Máltán...Építkezés, malter, Málta....így már talán érthetőbb.😉
Ez alkalommal közelebbre mentünk. Tihanyba a Levendula fesztiválra. Egyik este férj elé tártam az ötletet, és ő egyből igent mondott. Gondoltam ez könnyen ment, jó is lenne mindenben ilyen módon egyet érteni. Náluk munka megosztás van. Ez azt jelenti, hogy én kigondolom, megtervezem hova, hogyan és mikor megyünk, bepakolok, program tervet készítek, férj meg szállást és szállítást biztosít.
Két nap múlva férj elintézte a szoba foglalást, én az indulás előtti napokban még nem láttam ki a fejemből a náthától. Mondom, a fene egye meg, hogy akkorra kellett elkapnom férj bacijait és küzdeni velük. A győztes én lettem, mert péntek reggelre meggyógyultam, és újult erővel indultunk el. Hát akkor jöjjön az élmény beszámoló!

Szállás

A szállás intézésébe nem nagyon szoktam belebeszélni férjnek, jól tud választani. Most sem okozott csalódást. A Hotel Tihany Átrium-ban szálltunk meg. A szoba nagyon elegáns, tágas, klímával felszerelt, kényelmes ággyal, külön kispárnával (ami nálunk plusz piros pont), csendes helyen van, kedves és segítő kész személyzettel. Parkoló helyet is tartottak fel nekünk. Egy alkalommal, a portás látta, hogy épp helyet keresünk, segítőkészen irányított a már előre lefoglalt helyre. Forintváltással sem volt probléma. A reggelik az ilyenkor szokásos svédasztalos formában történtek. A kínálat is változatos volt, pont annyi, amennyiből  tudsz választani. Férjjel konstatáltuk is, hogy nem is olyan jó ha túl nagy a választék, mert egyszerűen csak kapkodod a fejed, és nem tudod mit egyél. Az árban benne volt három napnyi belépő a szemben lévő strandra. Kellemes, elzárt, tiszta, szépen ápolt, mindennel felszerelt strandot kaptunk.

Az első képünk, amit lőttünk. A hotellal szemben működik valami hajós egylet vagy mi,és ott sétálgattunk.

Éttermek

Az éttermeket még itthon listába foglaltam. Körbe néztem melyek a jók. Párat felírtam, hagytam magunknak lehetőséget más, jó helyek spontán felfedezésére. is. Megérkezés és átöltözés után nyakunkba vettük a sétányt. Útközben betértünk egy gyors falatozóba. Mi ha éhesek vagyunk, ölni is tudnánk. Hogy kit? Hát egymást. Olyan finom hotdogot kaptunk, hogy talán eddig párja nincsen, amit eddig hotdogként ettünk. Finom bodzás limonádét ittunk, és hogy meg fokozzam, gyönyörű kilátással a tenger színű Balatonra. Este már rendes étteremben ettünk. Fenn a Tihanyi Apátságtól nem messze a Visszhang sétányon. A kiszolgálás gyors volt, itt-ott bakival, de az ilyen megesik. Mindezt kárpótolta a szuper Mochito, a fantasztikus kaja, és a szemetgyönyörkötettő kilátás a Balatonra, de most már egy dombról, így jobb szemszögből láttuk a vakító kékséget. Ezt a helyet csak úgy spontán választottuk. Másnap szombaton már céltudatosan választottunk helyet, azt amit már előre kinéztem. Apáti étteremben ebédeltünk. Igaz kicsit félre eső hely magától Tihanytól, de nekünk nagyon is megfelelt. Szép, zöld övezetben, közel a Balatonhoz, bár most nem láttunk rá a magyar tengerre, a levegőben érzetük, közel van. Igazi ínyencségeket fogyasztottunk, a kiszolgálás gyors, kedves, és színvonalas volt. Szombaton este a Stég pub pizzériában ettünk, ahol a naaagyon telt ház ellenére is a pincér nők nagyon kedvesen fordultak felénk és szolgáltak ki. Nekem feltünt, hogy nem csak a vendégekkel, hanem egymáshoz is szépen viszonyultak. Szinte megállás nélkül dolgoztak egész nap, és még volt erejük a kollégával viccelődni, és mosolyogva szépen kérni. Nagy elismerés nekik!

Péntek esti vacsora. Nekem: roston sült csirke mell, erdei gyümölcsös öntettel és finom rizzsel. Férjnek: sok-sok hal, párolt zöldség és a szuper Mochito.

Itt már Apátiban, levendula krém leves ribizli habbal.


Programok

Hát volt mit megnézni. Az első nap a séta során nem tudtunk betelni a Balaton szép látványával, a tiszta szép tenger színű vizével. Aztán eljutottunk a fesztiválra. A kézműves kirakodó vásárnak mintha nem lett volna vége, annyian voltak. Nagyon színvonalas portékáik voltak, természetesen ami lehetett az levendulából volt. Szörpök, borok, szappanok, illatosítók, kozmetikai szerek, levendulás mintázatú ruhák, konyhai kiegészítők, dísz tárgyak. De voltak porcelán tárgyak, kézzel készített táskák, jártunk fazekas házban...stb. Mivel dőltek a pluszok, jól esett a hűsítő fagyi. Ettünk levendulás-étcsokoládés, levendulás-fehér csokis és sima levendulás fagyit, valami mennyei volt. A fagyizót már előre kinéztem. Péntek este autóval körbejártuk a környéket, és ami tetszett ott megálltuk és nézelődtünk. Így megtaláltuk a levendula szedő helyet, akkor még miden lilában pompázott, és visszafele a szállásra pedig a naplementében gyögyörköndtünk. 

A lényeg az a háttérben a Paprika ház.

A fagyizó mindig tömve volt.











Itt lehetett rövidíteni a szállás felé.



Szombaton lementünk a tihanyi Belső-tóhoz, ott még nagyobb kirakodós kézműves vásár volt (találtunk férjnek olyan levendulás dezodort, amitől nem izzad, hurrááá) és itt már nemcsak a szemünket legeltettük. Benéztünk a Levendula házba, de túl sokan voltak, meg már teli is volt a kezünk, így csak körbe néztünk a szépséges venni valók közt. Utána voltunk Babamúzeumban is, ami szintén élmény volt. Láttunk régmúlt babákat, régi baba konyhákat, még a Titanic időszakában készült babákat is állítottak ki, de volt köztük néger törzsekből származó baba, és sok-sok magyar népviseletben felöltöztetett babák is. Délután strandoltunk kicsit, és összeszedve a bátorságomat (férjnek  nem kellett, neki van), kajakoztunk egy fél órát a Balaton csendes vizén. Annyira jó volt, az utolsó tíz percben kezdtem el igazán élvezni, addig arra koncentráltam, hogy "ügyességem" révén bele ne forduljak a vízbe. Pár percig még úgy is hatott a dolog, hogy férjjel együtt kajakozunk, nem mint akik üldözik egymást.😁Az estét a téren töltöttük sétával és koncert hallgatással.
Vasárnap reggel a kijelentkezés után kompozni is voltunk. Átmentünk Szántódra, ettünk egy jég kását, aztán rájöttünk, hogy ott túl sok látni való nincs, így vissza kompoztunk. Egy újabb élményes programponton voltunk túl, amit naponta kibírnék. A szép látvány, a szellő, a hajósokat nézni, jó volt na. Hazafelé megálltunk még levendulát szedni (amiből már készült muffin, majd jövök a recepttel), majd az utolsó megállónk egy útba eső kaland park volt, ahol a tó partján ebédeltünk, és a végén vízi bicikliztünk. 






Míg a kompot vártuk.


Alig maradt valami. De azért két kistáskányit szedtünk össze.





Hát ennyi fért három napba, volt még több program a levendula fesztivál keretén belül, amit szívesen kipróbáltam volna pl. levendula krém készítés. De nem akartam a férjmegörzőben hagyni a párocskámat,. Esküszöm, hogy olyan is volt!!😊


2017. június 22., csütörtök

Örömömre szolgál #65

  • hogy Panni kereszt lányunk rajzolt nekünk egy szép virágot, és futott kitenni a fagyasztó ajtajára, 
  • egy kellemesen eltöltött délután Pozsonyban férjjel, péntek délután felutaztam a fővárosba, férj munka után felvett a vonat állomáson, és nyakunkba vettük az óvárost. Neten rábukkantam egy jó kis programpontra. Eper napokat tartottak az óvárosban. Ettünk finom epres gombócokat, epres császármorzsát,  steaket epres szósszal rózsa kell pürével és grillezett cukkinival, majd mindezt epres mochitoval ittuk le, 
  • levendula kézműves vásárba is mentünk, vettünk finom levendulás-citrom füves házi szörpöt, és levendulás-áfonyás dzsemet, nagyon kellemes hangulat uralkodott a helyen, sok mindenből lehetett válogatni,
  • hogy férj rendesen gondoskodik a beteg feleségéről, azaz rólam, szombaton volt az első mélypont, mikor felkelnem is nehéz volt, sokáig győzködött férj, hogy márpedig ágyban maradok, én meg sokáig az utolsó erőmmel is ellenkeztem....alul maradtam, így ágyból néztem a TV-ben az Anna a zöld házból-t, 
  • hogy mikor beteg vagy annak vannak előnyei, pl. ágyba kapod a reggelidet, nem is akármilyent, ez a következő pont lesz, 
  • Luca és Kriszti nálunk jártak pénteken, és hoztak nekünk kiwis dzsemet, nagyon fini  reggeli van belőle, 
  • kedden Zsófi velem volt, a faluban nem volt víz ellátás, ezért szünetelt a suli is, nem unatkoztunk,  sütöttünk és délután meghívást kaptunk a szomszédba, a gyerekek pancsiztak, mi nők meg beszélgettünk, 
  • mentás tea a szomszédtól, 











2017. június 21., szerda

Eper lekvár ala Veressné módra

Eper szedés után nem jöhetett más, mint eper lekvár befőzés. Így dukál, nem igaz? Hát igen, hogy válaszoljak a saját kérdésemre. Az igazat megvallva teljesen egyedül még sosem főztem be lekvárt. Anyuval rendszerint, amit lehetett befőztünk még leánykoromban (hihi, leánykoromban, érdekes ez így, de hát ez az igazság😉😊), néha már nem csak önszántamból segítettem, hanem mert elvárás volt. 
A befőzés körüli dolgokat mindig is nagy nyűgnek tartottam. Mostanáig. Valahogy fejben hozzánőttem a feladathoz. Most én magam csináltam, kettőnknek. Hogy a őszi-téli napokon együnk egy kis tavaszt. Juuuj de jó is lesz majd! 
Ami az előkészületeket illeti, nem volt meg minden száz százalékosan. De ezért is jön jól néha, hogy "az alma nem esett messze a fájától."Így aztán anyunál feltankoltam kis üvegekből meg cukorból. Az üvegeket gyorsan csili-villire(bátyus szava járása) mostam, majd lépésről lépésre haladtam a receptben. 
Háromszáz gramm eperből készítettem a lekvárt. Tíz percre kb. vízbe áztattam, hogy az eper minden porcikájából kiázzon a por és a föld maradványok. Majd leszűrtem róluk a vizet. Ez után megszórtam a 300 g cukorral, és addig hagytam állni az eper mennyiséget, mígnem teljesen el nem olvadt rajta a cukor, s vízben úsztak az eprek. Ezután bot mixerrel széttrancsíroztam (ez meg az én szava járásom) mindet. A kapott epres masszát átöntöttem egy nagyobb fazékba, adtam hozzá egy egész citrom levét, s addig főztem, míg nem habos lett a teteje.Egy tesztet is elvégezhetünk. Egy kisebb tányérra csepegtessünk a lekvárból, és ha már nem folyik szét, akkor jó. Ha sűrűbb állagút szeretné, hát akkor főzd tovább.Én is így tettem. 

Aztán ha a főzéssel megvagy, még forrón adagold a tiszta üvegekbe, majd zárd le légmentesre. Utána a állítsd fejre az üvegeke úgy 5 percre, majd rakd el őket 24 órás száraz dunsztba.

A végén minden üveget színes matricával díszítettem és ráírtam EPER 2017.



Nem a harmadik kezemmel fotóztam. Férj volt olyan kedves és nem hagyta ki a pillanatot, mikor megtelik az első üveg.

A többit zacskóba tettük és lefagyasztottuk, még jól jönnek a szűkes napokon.

Ennyi lett.



Olyan jó érzéssel töltött el,  mikor a lekváros üvegek helyet kaptak a kamrában. Anyu már kért is egy et belőle kostolónak. Egy kis tálkával maradt ki. Abból mindjárt másnap fogyasztottam reggelire. Szerintem az íze rendben van, azt eltaláltam, de lehet sűrűbbre kellett volna. Sebaj a cseresznye lekvárom jobb lesz.😉