2016. október 28., péntek

Október a Kis-Dunán


A Kis-Duna mellett lakva és élve szeretek csak úgy sétálgatni, vagy csak üldögélni a kedvenc helyemen, egy padon közvetlenül a folyó mellett. Most sem volt másképp, így kevés net adat mellett (most is a vársosi könyvtárból "jelentkezem"), kihasználtam a szép őszi napsugarakat és lesétáltam gyerekkorom kedvenc helyére. A színek már játszadoznak a zöldtől a sárgán át egészen a sötétbarnáig és bordóig. Nem tudtam ellenálni és kattintgattam párat, közben éreztem, ahogy a kissé hűvösebb szellő átjárja az öltözetem, így szabadítva meg testem a mostanában összegyülemlett rossz érzésektől, és feszültségtől. Bár ezekből az érzésekből nagy csomagot kaptam, de nagyon, nagyon igyekszem ellenállni nekik, és nem engedni, hogy megkárosítsák napjainkat.
A nagy tudósok nem mondtak azzal hülyeséget, hogy a mozgás, friss levegő átszűri az ember agyát, és mintha kissé enyhűlne az a bizonyos zúgás a sok gondolattól. Valami ilyen történik velem is, mikor a Kis-Duna partján szelem a métereket....








Már 29 éve járok ide, de minden alkalommal elvarázsol ez a látvány. Talán van benne igazság, hogy oda születünk le, ahol nekünk a legjobb lesz. Vagy csak akkor azt szoktam volna meg, ahol éppen laktam volna? Majdnem három évet laktam Pozsonyban, de a kezdeti nagy lelkesedés idővel alább hagyott, és a zsúfolt nagy bevásárló központok után vágytam vissza az ÉN helyemre. És most itt vagyok...A Kis-Duna partján...

2016. október 17., hétfő

Őszi hangulatban

A mi házikónk portájára is megérkezett az ősz. Oda kinn már nagyon az van, korábban sötétedik, reggel hatkor, mikor férj kávéját készítem, miden sötét, még a szomszédoknál sem látok sehol világítást. Ma reggel viszont mind a három macsek a teraszunkon, összegabalyodva egy tízszer tíz centis területen feküdt, melegítve egymást. Ha kinyitottam volna az ajtót, azonnal ott termettek volna, kajáért kuncsorogva. Luit is már néha-néha esténként benn tartjuk egy-két órára melegedni, aztán kitesszük társai közé. Micsoda egy szívtelen gazdi vagyok.... "De háta a macskáknak azért van szőrük, hogy ne fázzanak" -érkezik a megnyugtató válasz férjtől. 
Benn is próbáltam őszt varázsolni, a lehetőségekhez képest. Nagy díszítésre még szükség nincs, hiszen még sok minden fog változni, de azért sikerült egy-egy dekorációt elhelyeznem a ház frekventált részeire. Ilyen a konyha, étkező asztal, előszoba, a bejárat előtt, és a nappali.

A dísztököt Tamás anyukájától kaptam. A kis fa házikót pedig bátyámék hozták a tátrai(Csorba-tónál voltak) kirándulásukról.

Az első őszi dekorációk közül, amit még a lakásba vettem.

A bagoly tavalyi szerzemény, sajnos a csőre már leesett.

A róka komás filces kosárka még a Lidlből van.

A gesztenyét a gyerekekkel szedtük, és dísztököt a szomszéd csajszitól kaptam.



Talán még emlékeztek a tavalyi ajtó kopogtatónkra a lakásból. Tele az ősz színeivel.

Szárított purpuré és vanília illat a nappaliban.

Ismét gesztenye, és még van belőle. Valakinek postázhatok?? Ez egy gyenge pillanatom szüleménye: régi váza, gesztenye csordultig, őszi dekortapasz, madzag, és illatos gyertya. A fehér pöttyös abrosz nagy kedvencem lett.


2016. október 13., csütörtök

2016 könyvei #8



A házi munkával sosem volt semmi bajon. Sőt, lehet hülyén is hangzik, szeretek takarítani, ellazít, bár utána a végtagjaim is úgy ellazulnak, hogy nehezemre esik megmozdulni. Szeretem, ahogy a káoszból rend, áttekinthetőség lesz. Eddig úgy igazi rendszerem nem volt benne,  hogy mikor, mit hogyan csinálok. Az ítélő képességemre hagyatkoztam. Ha valamit úgy gondoltam akkor és ott megcsinálok, annak neki estem. Sosem osztottam be, hogy mikor porszívózom, mosok fel  vagy törlök port. Voltak napok, mikor mindent egy napba akartam besűríteni a főzéstől, a mosáson át az ablak pucolásig, hogy glancos legyen az egész lakás. Akkor még nem a házban laktunk. Ideges is lettem, mert hirtelen nem tudtam mihez nyúljak először. Tudtam, hogy főzés közben nem éppen ideális a konyha pultot tisztítani. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem jó módszer, mert túl sokat vállaltam magamra egy nap, és bosszantott, ha nem sikerült mindent egy nap elvégeznem. Van egy nagy sejtésem, hogy mindezért a nem tudok csak úgy pihenni és a tökéletességre való dilis kényszerem a hibás. 
A főzés az egyik hobbim, mondhatni a másik dolog, ami kikapcsol. Soha nem készítettem  heti menü tervet. Volt, mikor céltudatosan egy új receptet próbáltam ki, az ilyen esetek fordultak elő a leggyakrabban. A másik opció az volt, mikor nem találtam semmi szimpi receptet, a kamra és hűtő portékáiból rittyentettem ebédet. Ma már fejből készítek el olyan ételeket, melyeket régebben leírás szerint főztem meg, és kicsit át is variálom. 

 Egyrészt az új ház szele, másrészt sógornőmtől kölcsizett könyv adta az ihletet egy rendszer kidolgozásához. Nagyon sok hasznos, és kézenfekvő tanácsokkal látott el a könyv, aminek hatására megszületett az én háztartás vezető rendszerem. 

Hétfő: 
  • átnézni a kamra tartalmát (a tervezett nagy bevásárlás előtt), 
  • ebédet főzni, konyhai feladatok(mosogatás, seprés),
  • ebéd után egy kis én-idő, szünet. Na ezen még dolgozni kell. Rá kell magamat nevelni, hogy ilyenkor nem bűn, ha picit olvasok, vagy lepihenek. Ilyenkor szoktam itt-ott blogot írni, de mikor a három gyerek nálunk van, kicsit rá az esély.
  • délután fürdőszoba és WC kitakarítása.
Kedd:
  • mosás, amennyi a csövön kifér, azaz a szárító elbír, 
  • virágokat meglocsolni, rendbe tenni, 
  • ebédet főzni, konyhai feladatok, 
  • délutáni pihenés?
  • száraz ruhákat összehajtogatni.
Szerda:
  • vasalás, már volt, hogy összejött, de nem mindig gyűlt össze annyi ruha, amiért érdemes lett volna előszedni a vasaló deszkát, 
  • elrakni a száraz ruhákat, 
  • hivatalos ügyek intézése, az elmúlt időben volt is mit intézni, volt amit a község házán intéztem, de már együtt a városban is voltunk a hivatalban, 
  • ebédet főzni, konyhai feladatok, 
  • délutáni pihenés?
  • rendrakás, portörlés, szemetet kivinni.
Csütörtök:
  • hűtőtakarítás, 
  • kávé gép tisztítása, ebédet főzni, konyhai feladatok.
Péntek:
  • porszívózás,
  • ebédet főzni, 
  • ágynemű csere-három hetente.
Szombat:
  • felmosás,
  • ágyneműt mosni, 
  • ebédet főzni, konyhai feladatok, 
  • ágyneműt összehajtani.
Vasárnap:
  • templomba menni, nekem ez az egyik legfontosabb én-idő, 
  • ebédet főzni, konyhai feladatok, 
  • havi egyszer nagy bevásárlás, 
  • kirakni a vásárolt árút, 
  • kivinni a szemetet.
Ez a harmadik hét, hogy ezen feladat sorok szerint végzem a háztartással kapcsolatos teendőimet, és így még nem sok mindent mondhatok el. Annyit igen, hogy segít átlátni a teendőket. Mikor apró porcikákkal találkozom, nem rohanok azonnal (legalább is igyekszem) a porszívóval és tüntetem el őket, mert tudom, hogy pénteken van a porszívózás napja. Egy kis változás állt be a kamrában is, jobban mondva a fagyasztóban.  Heti rendszerességgel (ha írhatok ilyet három hét után) frissítem a fagyasztó fiókjainak tartalmát. Egy papírt odamágneseztem az ajtajára, és kihúzom azt, amit éppen főzésre veszek elő, és hozzá írom azt, ami éppen frissen került bele a nagybevásárlás alkalmával. A könyv tanácsát megfogadva már fagyasztottam le kisebb étel dobozokba azon ételekből, melyekből többet sikerült készítenem, nem igazán tudom behatárolni a két adagnyi mennyiséget. Ennek köszönhetően kevesebb ételmaradékunk van, ami még pár napig a hűtőben értetlenkedik, miért is van ott.  
Ja igen, a menü terv. Ebben Hajni volt és van is a segítségemre, sok ihletet adott a Mit főzzek holnap? című rovata.  Egyébként nagyon szupi kajákat írt össze, díjaznám a rovat folytatását.:)
A konyhai feladatok keretében belül egy kis lomtalanításra és átszervezésre is sor került a konyhában. A minden ami a sütéshez kell fiókomból azokat a süti formákay, melyeket cdsak évi egyszer használok, rendszereztem a tákat, a konyharuhákból kiszelektáltam az agyon használtakat, a tisztitó szereknl is rendet tettem, valamint kikerültek a szakácskönyvgyüjteményből azok, amelyekből nem vagy csak ha egyszer főztem.

Azért megesik, hogy nem tudom teljes mértékben a listát követni, és az ételek sem mind ugyanazok kerülnek az asztalra, így történt, hogy a mákos guba helyett házi sodort krumplis tészta megfürdetve pirított prézli reszelékben volt az ebéd-vacsora.

2016. október 12., szerda

Képes szöszzenetek

Mostanában eltűntem egy kis időre, több napja nem írtam a blogra, ami tőlem nem megszokott. A háttérban zajlanak dolgok, köztük szomorúak is, de nem mi vagyunk a forgatókönyvírok, az élet maga írja azt. De félre téve az ilyen szontyi kedvet, igyekszem arra koncentrálni ami a jó, és abból erőt meríteni. Az elmúlt hetekben több olyan pillanatot, történést kaptam lencse végre, amire jó visszaemlékézni, és nem szeretném, hogy homályba vesszen. Főként gyerekekkel voltak szép pillanatok, de örültünk mikor szülinapozásra ültünk össze sógorékkal, és bátyámékkal. 

Tamás szülietől kapta ezt a csodát

A gyerekek is gratulálnak.

Almás-fahéjas pite férj szülinapjára. Jövőre tutibbat kap.:)



Pannival és Kispetivel is lehettünk. Hiányoztak már.


Egy játszó szigeten voltunk vagy két  órát. Szeretnénk még több ilyet. Most már több kilométer vezet haza, így sajnos nem mindig  jut annyi idő. Aminek örülünk, hogy a szülők elpályáznak a nagyvárosból, és közelebb leszünk egymáshoz.


 Ááááá megeszlek, cukikám...

Hárman egy képen. Két keresztgyerekünkkel a háromból.




Gubacsot is voltunk szedni, már aki ......

Igyekeztük a gyerekeket bevonni az íjászat világába. Gabinak még van hova fejlődnie.




2016. október 5., szerda

Tökölődés- 1. levell


Nem tagadom, még soha életemben nem faragtam tököt. Tavaly bátyámnál láttam, hogy a bejárati ajtóban egy mosolygós tök néz ránk. Akkor gondoltam egy nagyot: az új házban ősszel nekünk is lesz egy faragott tök az ajtóban. Ami azt illeti a miénk nem pont ott, hanem teraszon kapott helyet, de még fenn áll az első lehetőség is. A garázsban árválkodik még egy tök. Azzal más terveink vannak, majd az is kap egy saját posztot. Bevallom kicsit tartottam a tökfaragástól. Aki ismer, az tudja, hogy a kés, olló gyerek kezébe nem való sztori rám, mint felnőttre még mindig érvényes. A legutolsó késsel történt balesetem jutott az eszembe, aminek nagyon de nagyon nem volt jó vége. Talán egy hónapja történt. Éppen a cukkinit szeleteltem fel a krémleveshez, mikor egy óvatlan pillanatban egy kis darabkát leszeltem az újjamból. Hát volt pánik, mert nem emlékszem, mikor éreztem ilyen éles fájdalmat eddiggi életem során. Valahogy megoldottam egy kézzel....bár mituán férj munka után szemügyre vette, szerinte elkelt volna pár öltés. Na de már kezd nagyon Vészhelyzetbe átmenni ez a tökös történet, szóval jobb is ha visszakanyarodom az eredeti témához.
Szóval a tök nagy volt, és narancssárga. A két lányt, Gabit és Zsófit ideboronáltam suli és tanulás után. Mint kiderült nekik nagyobb tapasztalatuk van tökfaragás terén, de hát nem szégyen egy gyerektől tanulni. A suliban nekik már többször volt tökfesztivál. Kinn eléggé hűvös volt, így hát a teraszon kreatívkodást behoztuk a konyha és az étkező közé.




A tököt szépen megtisztítottuk, én levágtam a tetejét, a lányok együtt kipucolták, a szemét Gabi és Zsófi felváltva kivágták, a száját én csináltam.

Az utolsó fázis előt egy kis szelfi  Tök urasággal.:)

És este a nagy hidegben készült fotó a kedves, mosolygós Tök uraságról.

Nagyon jó móka volt, és már csak azért is, mert Zsófi megkért vegyek fele részt a tökfesztiválon a suliban.



2016. október 4., kedd

Októberi tervek


Azzal talán senkinek sem mondok újat, hogy szeptember, az ősz első hónapja, nagyon gyorsan eltelt. Bár vannak dolgok, melyeket régebbi történésűnek érzékelek. Például, hogy elkezdtek a házon kívülről dolgozni, nekem az már olyan távlatinak tűnik. De, ez csak az én érzésem. Az elején kicsit csüggedtem, hogy ismét belassultak a dolgok, de hát, ugye minden ilyen időszakot egy gyors felzárkózás követ. Hiszek benne. A ház ügyeit nem ecsetelném, arról már itt olvashattatok, nem szeretném untatni a népet. 

Szeptemberben történt más dolog is. Kicsit odafigyeltünk egymásra is. Az első hetet mozival kezdtük. Egy fantasztikusan szórakoztat filmre akadt a választásunk. Hát komolyan mondom, hogy férjnek csitítgatnia kellett, hogy röhögjek már egy kicsit halkabban. Majd kiestem a fotelomból. Nagyon, de nagyon klassz film volt. csak ajánlani tudom, DE CSAK 18 éven felülieknek, mert sok nem szalon képes szó is elhagyja a színészek ajkát. Akkor pipultam be, mikor egy kb. 7 éves kisfiú ült a sorunkban. Na de most szülők, kérem szépen!! Normális ez?? Haladjunk is tovább. Egészen addig a második randiig, amit férj alaposan előre megszervezett. Foglalt egy asztalt kettőnknek egy hangulatos kis étteremben a járásban, utána pedig ismét mozivászon elé ültünk erre a tuti filmre. Ez jutott szeptember elejére.


 A hónap közepén férj unoka testvérének az esküvőjére voltunk hivatalosak, ami egybe esett papa halálának évfordulójával. Kicsit letargiás is lettem, de igyekeztem nem elrontani az ifjú pár kedvét. Az elején még nem jött ki rajtam annyira a bú hangulat... Ami a nász pénzt illeti, majdnem saját ötlettel (az ötlet fele volt az enyém) és annak kivitelezésével felvértezve adtuk át az ifjú házasoknak. Az esküvőre egy kedves szomszéd csajszi készített fel. Kimázolta a képem, és rendes frizurát varázsolt az én oroszlánysövényesen sűrű hajamból. No hát a loknik, miután kiléptem tőle az ajtón, megijedtek az első kis szellőtől, és úgy gondolták, nekem kevésbé hullámos hajjal is megteszi. Pedig tíz perccel előtte nagyon tetszettek a fürtjeim.

Férjnek haladnak a projektjei, sikeresen zárta ezt a hónapot, s ebből a sikerből az elkövetkezendő hónapokra is jut. Ennek nagyon örülök, sokat dolgozik a pasi. Sokszor hallom Tőle, hogy olyan jó ide hazajönni, és neki sokat jelent, hogy megteremtem neki az otthont, a nyugodt hátteret, ami segít neki csak a munkára összepontosítania. Nekem a hónap több szempontból is valaminek a kezdetét jelenti. Találtam magamnak egy itthonról végezhető munkát.  Egy weboldal keresett munka társakat. Jelentkeztem, és így lettem cikkfordítóként ( magyarról szlovákra és fordítva) a csapat tagja, profil is készült rólam. A továbbiakban bemutatom az oldalon, egy cikk erejéig, a még tavaly elindított terhességi és szoptatási tanácsadásom, és online tanácsadást is vezetek majd. Bevallom most őszintén. Nagy tervekkel indultam neki, de valahogy a megélt, nehéz élethelyzetek oldása közben nem jutott a tanácsadásra elég energiám és időm, hogy az jól beinduljon. Ezért is aztán segítettem be férjnek a munkába. Most, hogy ráleltem erre a munkára, erőt ad, hogy folytassam....,valamint a minap jelentkeztem egy rövidített munka viszonyú, gyerek-és serdülőkori rendelői munkára, mint nővér.

A másik nagy változás: coach-hoz járok. Erről sokat nem szeretnék írni, mivel a régmúltban történt személyes dolgok feldolgozásával foglalkozunk, és segít a jövőre koncentrálni. Annyit elmondhatok, hogy végig kíséri az embert egy bonyolult, és hosszas személy fejlődésen, s közben figyeli, terelgeti is, ha visszacsúsztunk picit.
Az olvasást is gyakoroltam. Bele-bele kezdtem könyvekbe, de egy volt olyan, amit talán a legjobban élveztem olvasni. Azóta két könyv is várja, hogy kiolvassam, de most valahogy másra koncentrálok. Jobban élvezem azt az időt, mikor a a gyerekekkel lehetek, csak úgy spontán, és nem kell több hetet várnom, hogy láthassam őket. Így voltunk már egy őszi sétán, szedtünk gesztenyét, és faragtunk tököt, és tanultun is együtt. A hónap végén Reni barátnőmmel egy klubesten vettünk részt, remélem még sok ilyen követi egymást. Nagyon jó program volt, igaz a fotózás nem áll közel hozzám, de azért jó ilyet is hallgatni, többet megtudni erről a munkáról. A KonMarizást  is folytattam. A folyosón lévő komódban szép katonás sorrendbe (már ameddig az van) sorakoznak férj összehajtott pulóverei, nadrágjai, alsóneműi, zoknijai, illetve pólójai.

Mik az októberi terveim?

  • felköszönteni az össze októberi ünnepeltet, 30, 34 és 35.
  • nagyon örülnénk egy Pannis és Kispetis délutánnak, 
  • haladni a házzal, ez  már persze alap, 
  • túl élni egy disznó torost, 
  • tólni magamba a C-vitamint, utálok betegnek lenni, 
  • kezelésbe kell venni a másik tököt is, a nagyot már a lányokkal kivégeztük, 
  • falunkban sorakoznak egymás után a kultúrális események, némelyikre jó lenne eljtuni, 
  • folytatni a coachin-got,
  • többet olvasni.



2016. október 3., hétfő

Házprojekt: szeptemberi jelentés


A szeptember, ami a házat illeti, nagy lendülettel kezdődött. Örömmel fogattuk ezt, mikor is csak úgy váratlanul a hónap első szombatján, reggel váratlanul beállított építés vezetőnk kis csapatával, és elkezdtek dolgozni a ház szigetelésén, illetve a ház alját kezdték el, mivel oda kerül még a feltöltő föld. Vicces egy helyzet lehetett. Én csipás szemmel nyitom ki a bejárati ajtót, hogy hátha találok valami érdekeset (általában üzletek szóró lapjait, katalógusait), s a távolban közeledik egy teher autó. Mire a terasz ajtót nyitom ki és lépek ki, ott szemben találom magam munkásainkkal, az udvarunkon, ahogy lopakodó üzem módban araszolnak be telkünkre a teherautóval. Ja, és hozzá teszem, én meg pizsamában... Szóval....Jó kis ébresztő volt. Azon a napon elkészültek a külső falak két sávnyi szigetelésével. A nap végén leegyeztük a részleteket, hogy a föld, ami az udvarra kell, már nála van, csak még nincs ideje, és kivel ideszállítatni. Az utolsó telefonos beszélgetésünkkor, minek célja az volt, hogy megsürgessem a munkákat, arra jutottunk, hogy már minden folyamatban van, és egy alkalommal eljönnek többen, és akkor mindent egyszerre megcsinálnak. A szigetelést, bepucolni a házat kívülről, plusz az udvar....Úgy legyen.



Velük párhuzamosan egy napon a család kisebb és nagyobb férfiai a hálót parkettázták. Csabit is bevették a partiba, és olyannyira jól ment a kis srácnak a meló, hogy a végén a két nagyobb férfi arra lett figyelmes, hogy a kisebb többet dolgozik. Nagyon is élvezte bizony, hogy fiús dolgot csinálhat, és pár sor lerakása után megértette a munkamenetet. Én voltam közben a fotós, aki megörökíti az összes házprojektos nagy lépéseket, de persze a talp alá való is az én feladatom volt. A könnyű ebéd után nasit is kaptak, egy ilyen pite formájában



Hogy ne essünk ki a festési gyakorlatból, a következő hétvégén a garázst vettük célba. A szín most is fehér, természetesen, ahogy a ház minden szobája a fehér színt kapta, és kapni is fogja. Tamás szüleit hívtuk segítségül, hiszen ők ebben már gyakorlottak. Így, teljesen hófehéren, már más hatást adnak vissza a garázs falai. Rendezettebb is lett, miután a regálos szekrényt a helység közepére toltuk, és így két oldalt több lett a terület. Hét közben megmostam  a két ablakot, megszabadítottam őket a felesleges kék szalagos védő rétegtől, felszereltem a kilincseket, és eltávolítottam minden szemetet. Itt azonban a garázsos sztori nem ér véget. Férj szerelt fel kapcsolókat és dugó aljzatokat, valamint együtt sikerült  egy  neónos lámpa felszerelése is. Így már este is világos van a garázsban.





A vendégszobában is történtek változások, a konyhában a konyhaszigetre szereltünk fel bár pultot, már csak egy bár szék hiányzik, és ott is lehet kávézni, teázni, vagy alkalmanként gyorskajázni. A hálószoba zuhanyzójába is megrendeltük, és megvettük a csempét. Ez alkalommal egy szaküzletbe tértünk be, és ott hosszas nézelődés után vetettem egy röpke pillantást egy kiállított fürdőszobára, és azonnal megtetszett. A részletekkel már csak a következő beszámolóban. Közben beszereztük a hálóba, a gardróbba és a zuhanyba a lámpákat, és fel is szereltük őket. Ja, igen, és a hónap végéhez technikusokkal elindítattuk kazánunk fűtés funkcióját is, nehogy unatkozzon a bojler melett, akinek már hosszabb ideje óta hasznát vettük.