Hol is? Hát a rég meg nem látogatott virtuális naplómban, ahová most már ennyi kihagyott idő után van is miről írni. Igazából, hogy őszinte legyek, annyira nem hianyzott. Lehet nem szép dolog ez most tőlem, de így van. És az utóbbi idők legnagyobb tanítása az, hogy nem kell szégyenkezni az érzéseienk miatt. A blogot egy időre teljesen kizártam a világomból. Az elején nehezteltem is magamra, de aztán rájöttem, ő van énértem, és nem én őérte. Így elengedtem a dolgot.
Most viszont újra elővettem az írást. Itt a ülök a szeretett teraszunkon, épp írom ezt a bejegegyzést miközben a lágy zenét a madarak csodálatos csicsergése adja, a napsugarak csak úgy bevilágítják az szép füves, virágos udvarunkat, s a két négylábunk meg keresi a helyét az ebéd után jól kiérdemelt szunyához, lkb. 4-5-dik hely után kikötnek a lábunk melett, s férj pedig nagy örömmel lesz az első olvasója a bejegyzésemnek, amint megjelenik. Tiszta idill. Mondanám, hogy vasárnapi idill, de hétfő van. Húsvét hétfő.😊
Szóval hol si kezdjem... Tavaly év novemberében írtam utoljára. A karácsonyt meg szilvesztert most kihagynám a nagy élménybeszámolóból. Talán akkor az Új évtől. 2020 nem a legjobb évnek indult- Nemcsak nekünk az igaz, hanem az egész világnak, coronavírus-járvány miatt... De, a miénk már új év első napján. Bátyám egy nagy, minden megváltoztató döntést hozott, a tőle éppen meg nem szokott módon. Nem szeretnék belemenni az előzményekbe, nagyon hosszú lenne akkor ez a poszt. Szóval akkor a rövidebb verzió: január 1.-én úgy döntött elég, és a tettek mezejére lép. Elhatározta tesz valamit önmagáért és kilép egy olyan kapcsolatból, házasságból, ami már évek óta csak a kimondatlan, szőnyeg alá söpört, egyoldalúan a maga módján oldani próbáló, romboló problémákról szólt. És erről ennyit is.
Aztán kiderült, hogy apunak gondok vannak az egészségével. Négy cisztát találtak a vastagbelében, és a legnagyobb okoz gondot, mivel felmerült: lehet rákos eredetű. Előtte megtette élete során talán legnagyobb dolgot az egészségéért: leszokott a dohányzásról. Szép lassan, egyre kevesebbet szívott el, de aztán Új év első napjától véglegesen letette a cigit. A kávézást is már jobbára felváltotta a zöld tea gyakori fogyasztása. Aztán jött a következő. mondhatni csapás. Visszajött egy olyan családi dolog, amivel gyerekkorunkban együtt kellett élnünk, és a hatását máig érzem, sőt érezzük mindhárman, mint testvérek. Nem szeretném konkretizálni, mert már végleg szeretném kitörölni, hátrahagyni az életemből. Másrészről meg az, ami beleivódodt a sejteidbe, amiben éltél hosszú éveken át, a részed marad. Viszont így, egy hosszabb önismeret után már máshogy is tudom látni dolgokat, de még néha mindig össze vagyok zavarodva. Na de, ami ebben a fejlődés az az, hogy ez a negatív történés elhozta azt a lehetőséget és alkalmat, hogy mint felnőtt ember tudjam kezelni a dolgokat és megtörténjen életem ez idáig egyetlen komoly és őszinte beszélgetésemet az apummal. Azért ez idáig egyetlen, mert soha életemben ennyit nem beszéltem az apuval, főleg ilyen dolgokról. A házasságról, együttélésről, nevelésről, gyerekekkorunkról. Sok mindent megértettem, nagyon sok mindent. De! Akkor is ott van a kettőség bennem, hogy ott akkor, évekkel ezelőtt volt választása...Ebben a megértésben, feldolgzosában duplán segít az, amit mint szociális munkásként is tanulok, és sorra ismerem fel a jeleket magamon, meg a tesókon. Hogy igenis akkor régen kellett volna a szakember(ek) segítsége és talán enyhültek volna a következmények... Én, bevetve minden józan eszű érvelésemet és türelmemet, sikerült, ami apunak annak idején önszántából nem. Szakember segítségét közvetítettem.
Na de mindnekinek van múltja. Nekünk ez volt akkor, valakinek rosszabb is volt. Tudom. Szem és fültanúja voltam.
Férj ilyen szépségekkel lep meg.
A járvány ideje alatti olvasmányom.
Zsófi fonata.
A lányok és Csabi karácsonyi ajándéka februrában vált valósággá. Nem tartjuk ésszerűnek az ajándékok halmozását. Helyette egy ajándék, több együtt töltött idő és élmény ajándékba. Csabit férj vitte gokárdozni.
Gabi fonata.
Rögtönzött kicsi torta, nagy szívvel elkészítve, a 16 éves nemsokára gimis lánynak, akire mindenki nagyon büszke.
Visszatérve apuhoz. Április 22-én visszük őt Pozsonyba az onkológiai klinikára, a legnagyobb ciszta eltávolítására és bízunk a jó eredményekben.
Na de azért történtek jó dolgok is.😊Kispeti szülinapja, hogy Anna ügyesen teljesít a suliban, Gabi 16 éves lett. Mikor a nagyokkal (Gabi, Csabi és Zsófi) hosszas nem találkozás után annyi tudunk beszélgetni, hogy az órák csak úgy pörögnek. Sok volt a mondanivalójuk. 😁És legtöbbször komoly témára fordul a szó, amit ők kérdeznek. Legutóbb a 2. világháborús regényeimról meséltem nekik. Gabit nagyon érdekli ez a téma. Alapsuliban engem si ez érdekelt a leginkább. Továbbá minden nap gyönyörködünk az udvarunkvan, a virágjainkban, a Duna-parti telkünkben, amit férj szépen gondoz. És nem utolsó sorban december 20.-tól egy második kutya, Vili személyében, teszi szebbé az életünket. Sok mindenen túl esett szegény. Kidobva találtuk az út szélén, nagyon kicsi volt még, és rendkívülsoványka, alig 2 hónapos. Aztán egy csúnya fertőzés ment át rajta, ami amitt majndem az egész Karácsonyt állatorvosnál, kutyaápolással, etettéssel töltöttük. És pár hete túlélt egy magy kutyatámadást. Szó szerint úgy tépte a másik eb, mint a rongybabát.
De megérte minden percét, mert még egy ennyire szeretetreméltó, hálás, hűséges kutyát nem kaphattunk volna. És Samu szerint sem, mert a legnagyobb haverok lettek. Megy a játszás, szeretgetés, futkározás és a gazdik bosszantása egész nap.😊 Számunkra ez a kutya maga a csoda. Hogy velünk van, és hogy pont velünk van. Pont mi találtuk, és pont azon az útvanolan, ahogy még soha nem mentünk, és csak a változatosság kedvéért mentünk tovább egyenesen és nem tértünk el jobbra.
Olyan picike volt. Eleinte még nem is igen foglalkoztak egymással, Vili azon volt, hogy életben maradjon. De aztán!!Megtört a jég és azóta nincs megállás..
...és szinte szétválaszthatatlanok.
És most itt vagyunk a járvány ideje alatt a #maradjotthon izolációban negyedik hete.
