2017. július 31., hétfő

Helló augusztus!


Ó atyám holnap már augusztusba lépünk!! Annyi mindent terveztünk júliusra. Az elmúlt négy hét olyan gyorsan elröppent. De komolyan. Mikor a júliusi terveket írtam össze, még kevésnek is tűnt, gondoltam még kellen pár megvalósítani való, nehogy unatkozzak, unatkozzunk. Jelentem, ilyen meg sem törént. Így elnézve a tervezettekből bízony még így sem valósult meg minden, igaz nem a suliban vagyunk, hogy minden házival készen kell lenni. 
Augusztus, megmondom őszintén, nem a legtutibb hónap. Hiába még az egy hónap sulikezdésig, nayon hamar el fog telni, és ismét beköszönt az ősz, akivel már barátkozom, de még tartjuk egymástól a három lépés távolságot. 


Munka

Júliusban is volt 3-4 új jelentkező. Rájöttem nem érdemes stresszelni rajta, hogy mikor jelentkeznek újak. Minél jobban görcsölök, hogy úristen most kevesebb a munka, senkinek nem tartozom elszámolással, ha többet látnak itthon. Igen lehet, de nem azért, mert az ágyban fetrengek egész nap. Cikkeket írtam (amiből egy helyi havilapban fog megjelenni, ha minden igaz), amihez ugye alapanyag kell, amiből kiindulhatsz, tanultam, és a MK projekt vezetője engem kért fel, hogy vegyem át az ő munkájának egy részét, azaz segítseg neki a weboldal szerkesztésében. Nagy megtiszeltetés ez nekem, hogy ezt rám meri bízni. Számítógépes munka, így otthonról szintén csinálhatom a többi munkám mellett.
Egy szívemnek kedves, várandós barátnőm bizalmat szavazott a terhes jógának, így egy alkalommal megtartottuk a jóga órát. Bár tanácsadásra nem hozzám jár, de ennek is örülök. 

Merre jártunk? Mit csináltunk?

A hónap nyitásaként férjjel és a lányokkal - Gabival és Zsófival- részt vettünk a MNLJ családi napján  a levendulásban. Meghitt volt az egész, nem egy nagy fesztiválos rendezvényt kell elképzelni, ahol tolonganak az ember. Egy család renovátle egy régi parasztházat meg az udvart kerttel, ahova levendulát ültettek, itt is voltak kézműves foglalkozások, arcfestés, igazi házi ízek terjengtek a levegőben. Palacsinta, gulyás, rétes, zsíros kenyér, levendulás, bodzás és citromos limonádé közül lehetett válogatni. Nemcsak a gyerekeknek akadt program, rólunk felnőttekről is gondoskodtak. Egy csendesebb helyiségben egy a régi időkben dolgozott ovónőt, egy két három több gyerekes anyukát fagatott a riporter a régi és mai gyerekkorról. Jó pár érdekes szemszög, vélemény és tapasztalat gyűlt össze. 
Július második hetének hétfőjén selmeci nyaralásra vittük a gyerekeket, amiről itt és itt számoltam be. Ha Selmecbánya először, akkor Selmecbánya a másodszor, a szokásos évenkénti családi hétvége 21.-23. között. Mivel ott mindenki jelen van, így kihasználtam az alkalmat, hogy meghívjam Őket finom házi tortára, és egy kis pezsgőre. Mivel mostanában semmit sem szeretek elsietni, csütörtükön későig húzódodt el a sütögetés, és még utána  mosogatás-pakolás. Férj igazán rendes volt, besegített, és főleg tartotta bennem a lelket. Sütögetés közben Született feleségek maratont tartottunk.
A következő héten a helyi pöttyös gyíkok gyermektáborban voltam, mint felnőtt felügyelet és kisegítő. Társaimmal együtt egy héten terítettünk ebédhez 77 gyereknek és plusz a felnőttekenek, akik a kézműves és egyéb foglalkozásokat vezették, készítettük a tízórait, uzsonnát, gondoskodtunk, hogy ne fogyjanak ki a limonádés kancsók. Közben azért mi is kreatívoskodtunk, festettem fa házikót, pólót, készültek agyag tárgyak (melyeket még további megmunkálás után kézhez kapok). Fizettségként kaptunk belépőket a lovas színházba a szomszédos községbe. 
Családi banzáj is volt nálunk. A haramdik X betöltése mindenhol ünneplést kíván, így aztán a hónap utolsó szombatján vendégsereg volt a nappalinkban. Torta természetesen nem maradhatott el, és a nagy hőség miatt nem szerettem volna meleg, nehéz ebédet kínálni, ezért frissitő hidegtálakra esett a választásom. Szebbnél szebb ajándékokat kaptam, az embernek olyan érzése támad, hogy meg sem érdemli. Köztük szép ékszerek, csokrok, cserepes virágok, gyönyörű vintage vízforraló, és amire rég vágytam, csak mi nem találtunk, és nem utolsó sorban még egy dolog a kívánságlistámról, egy vintage kerékpár.










Házprojekt

Egy csütörtök reggel beállított a báger és elpanírozta a megmaradt földkupacokat az udavaron. Annyira élvezetes volt, hogy még én is néztem, ahogy csinálja. Férj közben nem akart kimaradni semmiből, így muszáj volt képeket küldenem neki. Annyir más lett igy a telek, az udvar nagyobb lett, rendezetebb, és szebb látvány is fogadd bennünket hazajövetelkor. Megcsinálták az esőelnyelőt is, továbbá férj már dolgozgat az öntözőrendszer lerakásán, a garázs felőli kerítést is nemsokári elkezdik.  

Ilyen nagy beton darabokat helyeztek el a kiásott árkokba az esőelnyelőben.












A másik nagy hír, hogy július harmadik felében volt egy éve, hogy beköltöztönk, ennek örömére még koccintanunk el, addig is elevenítsük fel, milyen is volt. Hihetetlen mennyi minden változott azóta. Minden szoba, pár apróságon kívül, kész, a ház bepucolva, beszigetelve, élvezzük a teraszunkat, minden egyre otthonosabb lett. Megnéztünk pár tavalyi képet férjjel, így látni mennyit haladtunk. 

Augusztusi tervek:

  • meseterápiás ülésre menni, 
  • Kispeti jövő szombaton velünk lesz, így lesz alkalom összehozni őt a lányokkal, 
  • bejelentkeztem egy rajzkurzusra, remélem jó lesz, 
  • júliusi tánc cafféról lemaradtunk, az augusztusira szeretnénk elmenni, 
  • tervben van Szlovéniába elutazni pár napra, 
  • a csónakázás még várat magára.

2017. július 30., vasárnap

Természetes illatosító házilag

Egy időben gyakori jelenség volt, hogy mire késő délután értem haza, nehéz, fulladt, és még azt is megkockáztatom, hogy nem éppen illatos levegő várt otthon a házban. Pedig reggel az első dolgom, hogy alaposan kiszellőztetek minden szobát, sőt addig nyitva vannak a szellőztetők, míg el nem megyek itthonról. És akkor is délutánra valahogy nem kellemes levegő volt a házban. Gondoltam ennek jó lenne véget vetni. Hiszen mi sem lankítja jobban a kedvet, mikor hazajössz, és nem jó benn levegőt venni. Ami az érdekes, hogy a legrosszabb helyzet a nappali-konyha-étkező nagy helységben volt, pont, ahol azért az ember sok időt tölt. Így aztán kapóra jött, hogy a metróban találtunk szuper áron levegő illatosítót. Meg mondom őszintén, ilyennel régebben nem igazán foglalkoztam, valahogy nem kellett. Finom trópusi levegő illatosítót hoztunk haza, ami vagy 5 hétig áraztotta el a ház frekventált helységét a házban. Arra az időre nyugtom volt, viszont, miután kifogyott, nem szerettem volna kidobni a mutatós illatosítós üvegcsét. Ekkor épp kapóra jött egy házilag készített illatosító receptje. A blogot már nem emlékszem milyen úton-módon találtam, de ez posztja megtetszett. Egyrészt nagyon könnyen elkészíthető, a posztban egy blogger kislánya készítette el, gondoltam ezzel én is megbírkózom. Másrészt örültem, mert az illóolajok közül mindet be tudtam szerezni egy helyen. Van egy bolt, ahol az ilyenek veszem. Nagyon kellemes a kiszolgálás is, és az árak is elfogadhatóak. 

Levendula illóolaj, mandula olaj, és citrom illóolaj.

Az illatosító a nappali polcán kapott helyet.  Jó magasan van, távol tőlem. Férj mondta, hogy tegyem oda, ugyanis belőlem  kiindulva, nekem így nincs a közelemben, és nem történhet meg az az "apró" baki, hogy kiborítom az üvegcsét. Utána meg férjet.😅

Mindig is vonzottak a bio, természetes anyagok, így aztán kétség nem fért hozzá, hogy ezt kipróbálom. És láss csodát bevált. Amióta használjuk és élvezzük a finom, lélekmelengető illatokat, azóta, ha több napos kirándulásról is jövünk haza, nem csap meg az ajtóban semmi orrfacsaró, elhasznált levegő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szellőztetünk. 


2017. július 28., péntek

Örömömre szolgál #67



💗a sok szülinapi köszöntés, 
💗meglepi csokrom férjtől és a gyerekektől szülinapomra, a réten szedték, 
💗gyerekkel zenés-táncos délután tartani, 
💗spontán palacsintázás két kedves ismerősömmel zumbáról, 
💗sütögetés Csabival és Zsófival, 
💗Panni gyors látogatása, 
💗egy újabb napraforgó csokor férjtől, 
💗Született feleségeket nézni, nem csak egyedül, 
💗szülinapi ajándékaim barátnőimtől, 
💗jogázás Reni barátnőmmel, 
💗szülinapi ajándékot kapni a szomszéd kislánytól, 
💗isteni finom, ízletes, édes sárga dinnyét kapni a szomszédtól, 
💗hogy Zsófi gyakran megölel, 
💗szülinapi ajándékot kapni a szomszédoktól, köztük egy szép hortenziát, 
💗hogy virágzik a leanderom, muskátlim, hogy az orchideáim gyönyörűek,
💗imádom a házunkat, igen még mindig, annyira jó körbe járni, és visszaemlékezni, hogy mindez a miénk, és hónapról hónapra  szebb lett,
💗először voltam táborozni a helyi nappali táborban mint felnőtt felügyelet és kisegítő, nagyon jó volt, sok kedves embert ismertem meg, 
💗selmeci szülinapi köszöntések, és ajándékok a rokonoktól, én személy szerint nem gondoltam ajándékozásra,  nagyon  hálás vagyok értük, nagyon jókat kaptam, 
💗mikor Zsófi meglát, és siet oda hozzám puszit adni, 
💗Pannival játszani a selmeci családi hétvégén,
💗rendeltem tortákat a szülinapomra, és mikor az eladó kedvesen azt mondja, nem gondolta volna, hogy 30 éves vagyok,
💗hogy Selmecen találtunk egy igazán rusztikus kis fali szekrénykét az étkező falára, még hétfőn feltettük férjjel.

2017. július 26., szerda

Selmeci nyaralás #2

Hát a folytatás kissé váratott magára, ezt nézzétek le nekem, kérlek. A hetem eddig sűrűbb a szokottnál. Gyerekekkel (egész pontosan 77 gyerekkel) táborozunk, itt Eperjesen. Reggel nyolcra megyünk, mi felnőttek, délután 4-fél ötkor jövök haza, utána házi munka, bevásárlás, és jó esetben egy órányi őrölt zumba óra, ma közben még munka találkozóm is voltam így utána siettem vissza a táborba. Na de nem is ezért fárasztalak Titeket, hanem, hogy elmondjam, milyen volt a selmeci nyaralásunk második felvonása. Jó. Sőt nagyon jó. Oké, gondolom, a bővebb verziót szeretnétek.😊. 
Egyébként tudtam, hogy még melegében kell megírnom a beszámolót. Az emlékezetem már kezd kicsit kihagyni, így már nem emlékszem melyik napon mi történt. 😀 


Harmadik nap délután férj elvitte mind a három gyereket az ottani bánya múzeumba. Én oda a klausztrofóbiámmal talán csak egy másik életben vagyok képes lemenni, jelenlegi földi létemben ez kizárt. Addig én próbáltam élvezni a csendet és a nyugit magam körül. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egy óra múlva már nem tudtam mit kezdeni magammal, már az olvasás se kötött le, így csak szememmel követtem a szavakat, de érteni nem igazán értettem őket. Három óra után megjelentek az udvaron. Nagy mosollyal és örömmel az arcukon. És csak meséltek, és meséltek. Én meg nem tudtam, kit hallgassak meg először. Nagyon jó érzés volt. 





Kis cukikáim.



Miközben a vacsi készülődött a grill rácson, íjjászkodtunk. Férj lelkesen beszerzett egy könnyebben kezelhetőbb, gyerek íjász szettet. Így ketten is lőhettünk egyszerre, és versenyezhettünk, ki lő többet célba. Később, kicsit komolyabban véve a dolgot, mindhármukat felszereltük kiegészítőkkel, és igazán belevaló íjászkodó képek készültek a gyerekekről. Sokat, és lelkesen gyakoroltak, szépen kivárták, míg sorra kerülnek.

Gabi és én lőttünk oda, ahova Zsófi újjal mutat. Egyszerre lőttük el. 




Gabi beállása már sokat javult, mondhatni itt-ott van kell javítani. 

Zsófi nagyon kitartó volt, sokáig bírta kihúzni az íjjat. 

Az a nézés.





Bányamúzeumozás előtt délelőtt túrázni voltunk. Elmentünk a közeli erdőbe. Volt is miben gyönyörködni, a dombos részeknél a szép kilátásban, a szép nagy fákban. Férj ahol tudta megragadta a lehetőséget, és magyarázott. A gyerekek falták a szavait, és sokat és jókat kérdeztek.  Hol a turista jelzéseket, hol pedig a kövekben az eret, és hogy egyes nagy darabokban ezüst is fellelhető. A túrázás másik nagy megállója az a kőgyűjtő volt, ahol a férj és sógor gyermekkorukban sokat játszottak. Innen alig lehetett őket elhozni.


Csütörtöki, egyben kirándulásunk utolsó megállója a szent antoni kastély volt. Ami szintén élvezetes és értelmes programnak bizonyult. A tárlat vezetés kezdete előtt tettünk egy kört a kastélyhoz tartozó parkban,majd izgatottan hallgattuk végig az egész idegen vezetést. Sokat megtudtunk a kastélyban élő két nemesi család történelméről, kik laktak ott, hogyan éltek ott. A gyerekeket is nagyon érdekelte, szinte nem hagyhattunk ki semmit a fordításból.


Láttunk kitömött állatokat is, teljes élet nagyságban, minden olyan eredetinek nézett ki körülöttük. Sajnos ott nem lehetett fotózni. Volt ott medve, farkas, mókus,  több féle hal, vadászkutyák, hiénák, borjúk, pávák, pulykák... Annyira magával ragadott a kiállítás, hogy az egy nálam nagyobb méretű őzzel akartam farkas szemet nézni, azt rájöttem, kicsit butuska vagyok.😀


A kastély udvarában még kiélvezve a melengető napsugarakat, leültünk kicsit pihenni, itt készültek ezek a fotók. 

Innen elindulva- egy kellemes ebéd után- haza fele vettük az irányt. Láttam rajtuk, mintha még nem akarnának hazamenni. Annyira élvezték, hogy eszükbe sem jutott a TV, vagy az internet, mindig csináltunk valamit, és volt olyan, hogy a semmit csináltuk, csak beszélgettünk. Voltak helyzetek, melyeket a testvérek közti súrlódások tettek nehezebbé. Itt komolyan elbeszélgettünk velük arról, miért fontos osztozkodni dolgokon egymás közt, mit jelent a testvériség, ki az igazán NAGY és GAZDAG ember, és hogyan lehet  és miért kell testvérként kompromisszumokat kötni. Nekem is könny szökött a szemembe, mikor a Csabi összeveszés után sértődödtségét félre téve vigasztalásul megölelte Zsófit, amit ő egy nagy puszival köszönt meg bátyjának. 


2017. július 19., szerda

Selmeci nyaralás #1

Mikor a bandának megemlítettük, hogy szeretnénk Őket elvinni Selmecre pár napra nyaralni, mindhármuktól egyhangú nagy IGENT kaptunk, majd később a szülőktől is, hiszen egyeztetni kellett, melyik gyerek mikor lesz otthon. Így esett a nyaralás július második hetére. Nagy tervezgetés, bevásárlás, és pakolás előzte meg az indulást, az új kocsink csordultig volt pakolva. Nem hiába, három gyerek, négy napra főzéshez való szükséges alapanyagok, foci labda, begminton, cuccok íjjászkodáshoz, és még sorolhatnám. Férj ránevelt arra, hogy inkább többet, a kocsi elviszi. 
Csütörtökön munka után vettük fel Őket, nagy mosollyal vártak minket, láttam rajtuk nagyon izgatottak voltak. Egyébként mi is:-). Az út kellemesen telt, vagy több tucat kérdést tettek fel fejenként, fél úton megálltunk férj szüleinél energia tankért (ezúton is köszi), majd tovább mentünk, további kérdésekkel. Közben, hogy szórakoztassuk a srácokat, kanyarokat számoltak egészen a végcélig, hát szó szerint bele is szédültek, még jó, hogy időben értünk oda. 😊

Megérkezéskor a gyerekek birtokukba vették a szobájukat, csodájára jártak a helynek. Nem olyan hely, amilyenhez a mai gyerekek szoktak. Régi paraszt ház, de szépen karban van tartva. Jó hely. Szerintem kell az ilyen a ma gyerekének, mert mindenből a csúcs modernt akarják. Személy szerint nekem kissé nehezebb volt megszoknom (néha még most is) az itt-ott változatos időjárást, nem bírom a hideget. Nyár szülötte vagyok, nem csoda.😊. De nem is vagyok nagyon nyafka, aki nem bír alkalmazkodni. 
Késő uzsonna után bementünk a városba. Selmecbánya nagyon szép város, híres a történelméről. A gyerekeket lenyűgözte a város, a szép dimbes-dombos helyek. Férj sok mindent mesélt, és közben mutatott is nekik, hogy érdekes legyen a kora esti séta. Felmentünk a régi várhoz, megnéztük azt a líceumot is, ahová Petőfi Sándor járt, amit egyébként felújítottak, és nagyon szép lett.  Visszatérve a házhoz férjjel neki fogtak a tábor tűzhöz, majd  halat grilleztek. A két kisebb szinte egyfolytában férj sarkában voltak, követték őt mindenhova, Gabi is besegített. Az első este későn ért véget, később a szokottnál, villanyfénynél beszélgettünk vacsi után.
Másnap reggel svájci óra pontosságát meghazudtolóan ébresztettek, reggelire készen pocakkal. Nem volt más hátra gyorsan reggeli kellett varázsolni. Tejbegríz és a gőzölgő tea és kávé megfelelőnek bizonyult, nem egyszer hangoztatták, milyen finom volt. Bizony, ezzel most egyet értettem, talán az volt az eddigi legjobban sikerült darakásám. Míg én a konyhában sütöttem-főztem, addig férj egy kilátót épített a három gyerekkel egy fára, ahova a srácok az ott töltött napok során többször fel-fel mentek, és élvezték a kilátást. Nagy élmény volt ez nekik, láttam a szemükben azt a csillogást, mikor készen lett. Zsófi nagy büszkeséggel és örömmel újságolta el nekem. Az  örömteli pillanatban együtt osztozkodtunk, közös selfi is készült.  Innentől hadd beszéljenek a képek...



Szerelmes párok szokása itt lakatott kihelyezni szerelmük jelképeként.

Adogatják a tűzi fát. Kell is a csapat munka.

Kemények vagyunk...

és édes kis cuki pofák is tudunk lenni.



Míg társasoztak, az ebéd mellé málnás-barackos pite is készült.

És elkészült.




Ebéd után felkerekedtünk a közeli nagy tóhoz, körbe sétáltunk, közben férj elmagyarázta nekik, hogyan alakították ki a tavakat és miért, majd a nagy tavon vizibicikliztünk is.

Utána felmentünk a Leányvárba, elcsíptünk egy tárlat vezetést, igaz szlovákul volt, de fordítottunk a gyerekeknek.



Annyi a mondani valóm, meg képekből sincs hiány, hogy itt jobb lesz abbahagyni. Folyt.köv.