2017. január 14., szombat

MNLJ klubest- Újrakezdők



Tegnap péntek 13.-a volt, kicsit baljós dátum, annak aki babonás jellem. Régebben én is az voltam, ma már lejjebb vettem az erősségéből. A tegnapi napom nem panaszkodom, jól telt. Három órás tanácsadáson voltam egy anyukánál, a szoptatás rejtelmeiben haladva keressük a kiutat, de úgy érzem, nem csináljuk hiába, azt amit csinálunk. Majd estefelé jött a nap másik fény pontja a MNLJ polgári társulás azon második klubestje, amelyen részt vettem. 
Újrakezdők. Ezt a címet viselte a beszélgetős két óra, ahol három nagyon szimpatikus hölgyemén-anyukák mutatkoztak be. Elmesélték újrakezdős sztorijukat. Három történet, három különböző élet, és egy közös vonás: hogyan kezdjünk új életet, vagy folytassuk a régi életünket valami újjal. Nem mindegyikük hisz az újrakezdésben. Hiszen, ami a múltban történt velük, azt mind jó vagy éppen rossz tapasztalásként visznek magukkal az új úton.

Bemutatnám a három beszélgető partnert. 
Benes Tarr Csilla egy tíz hónapos kislány édesanyja. A szín művészeti egyetem után következő inspirációként elvégezte a jogi egyetemet is. Fokozatosan építette a jogi pályáját, de ez az új foglalkozás sem hozta meg neki a kívánt érzést, hogy neki ez az út. Kétszer is volt nagyon mély ponton életében, amiből először a jóga, majd a meditáció, és végül a sport hozzta vissza a valós életbe, amiről 18 éves koráig fel volt mentve. Az évek során sok munkában kipróbálta magát, de a tanítás volt az, ami megmaradt neki. Így jelenleg drámapedagógiát tanul Pozsonyban az anyaság mellett. Nem hisz az újrakezdésben, inkább a folytatásban. Hiszen, ha valami újet kezdesz el életedben, akkor azt is viszed magaddal, amilyen régen voltál, ami megéltél előtte, az a lényed része marad.
Molnár Ildikó is rögös utat járt be, míg eljutott odáig, hogy azt tegye, dolgozza, amiben igazán örömét leli. Ekonómiai végzettséggel felvértezve kezdte karrierjét, ami olyannyira jó volt, hogy nem ő kereste a munkát, a munka találta meg őt. Aztán  iker lányaival való anyasági után nem vették vissza a munkahelyére. Ez egy nagy lavinát indított el. Úgy érezte már nem kell senkinek. Elkeseredésében elvállalt egy könyvelői munkát. Ez a fajta munka azonban nem vált be, ellenszevvel járt be minden nap irodájába. Aztán jött egy löket. Felmondása után masszőrnek tanult ki, közben (ha jól emlékszem) elvégezte a szociális munkás főiskolát is. És így történt, hogy a számok világából az autisták világába pottyant. Napközben szociális munkásként autista gyerekekkel foglalkozik, esténként pedig masszőrklienseket fogad. Mint tanulságként megjegyezte hálás az életnek, hogy megtalálta azt a munkát, amiben kiteljesedhet, és nagyon fontos az alázat, ha az ember új szakmát tanul.
Szevecsek Krisztina. Tegnapig csak annyit tudtam róla, hogy az előző klubesten, ahol én is ott voltam, mint hallgató, szolgálta fel a kávét. Azonban eredeti szakmáját illetően ő jogász. Egy ideig szögre akasztotta a diplomáját, és társtulajdonosként nyitott egy kávézót, ami apropó nagyon fantaszktikus egy hely!! Ezt onnan is tudom, mert a tegnapi klubestnek is az ő kávézója adott otthont. Talán nem túlzok azzal, hogy ez egy hatalmas nagy változás és belevalóság egy olyan embertől aki közel harminc éves koráig nem ivott kávét, sőt még az illatától is rosszul volt. Magánéletében is voltak nagy változások. Ha azt mondom, hogy az első férje lett az ex és később a második férje is, akkor nem kell részleteznem. Megjárta az El Caminot is, ahová, mint oly sokan mások, személyiség ismeretre, és bensőnk megtalálása miatt mennek. Kisebb kanyarok után visszatért a jogi irodájába is, de már csak olyan ügyekkel foglalkozik, amik öt megfogják. Ezen évek, tapasztalások és változó családi kapcsolatok (szülőkről van szó) után nyitottabba lett a világ felé, nincsenek túl nagy elvárásai mások felé, lazább lett, és ha teheti, a kávézóban van, amellett, hogy munkaköre már bővült az anyaság teendőjeivel is.

Mindhárom életút nagyon pozitív hatással volt rám. Megmutatták, hogy nem kell megragadni egy helyen, ami a munkát illeti. És az sem baj, ha a család nem áll mellettünk mindenben. Ami a lényeg, mi higyjünk magunkban, csakis saját magunknak kell megfelelni.
Megjegyzés küldése