2016. július 20., szerda

Házprojekt: minden, amivel költözés előtt érkeztünk


Tegnap este tíz órakor értünk haza. Nagyon fárasztó négy nap van mögöttünk. Nemcsak fizikailag értve, lelkiekben is megtornáztatott minket ez a négy nap. Valahogy semmi sem úgy ment, ahogy azt elterveztük. Mintha minden ellenünk lett volna. Kezdve az időjárással. Nagyon lehűlt, és csak esett és esett. A benti munkáknak ugyebár ez annyira nem tesz be, de a terasz készítésének igen. Szombaton kihordták a töltő anyagot a beton alá, azzal ott aznapra be is fejezték, mert esni kezdett, hogy majd holnap. Másnap mintha kissé jobb idő lett is volna, szeles volt, de nem nézett ki esőre. Aztán mire lebetonozták a teraszt, elkezdett cseperegni, ami kis foltok formájában meg is jelent a friss betonon. Annyi szerencsénk volt, hogy azért megvárta az eső míg úgy-ahogy megkötött a beton. Másnap már azon lehetett közlekedni, természetesen csak csínjával. Mi sem ültünk a babérjainkon. A vendégszobát folytattuk, hogy a hétvégére lakható legyen. Én kifestettem a zuhanyt, WC(legalább háromszori alkalommal át kellett menni rajtuk), az ablak belső oldalánál. Férj addig összeszerelte a mosdókat, WC-kagylót. Aztán kora délután sógorral és báttyal parkettáztak a vendégszobát, előtte én még a széleket és a szemmel látható foltokat lefestettem még egy réteggel, utána, hogy ne legyek útban, folytattam a konyhába, és a nappaliban. A parkettázás hála Istennek jól ment. Mi még ketten ott maradtunk csapokat szerelni. Igen ám, csak szerettünk volna....Csak nem minden volt úgy ahogy annak lennie kellett volna. A csapok túl mélyen voltak a téglában, és mivel a falat itt-ott görbék, így a vakolók több vakolatot vittek fel a falakra, sőt még L. bácsinak, a csempézőnknek is plusz réteget kellett felvinnie, hogy egyenesbe hozza, és azt eredményezte, hogy a klasszikus nagyságú csap nem ért el a vízvezetékig. Kénytelenek voltunk akkor abbahagyni, és egy másik problémával, a étkezővel foglalkozni, ahol is nem lehetett lekapcsolni a villanyt. Férj megint felmászott a tető térbe. Mondom neki most, mivel  nincs fenn 40 fok. No ezzel is jól elment az idő, annyira, hogy ránk sötétedett. Elkövettünk minden lehetséges javítást, új kábelt húztunk, körtét cseréltünk a csillárban, átellenőriztük a bekötést, villanykapcsolót cseréltünk...de semmi. 












Vasárnap a munkások folyatatták a teraszt, ill. a bejárathoz vezető kis járdával és lépcsővel. Férj reggel elment csaptoldásokat venni. Addig én a folyosó festését csinosítgattam. Abban reménykedtünk, hogy azok a toldások kihúznak a slamasztikából, de ebben is tévedtünk. Még mindig csöpögtek. Aztán vájott a csempébe nagyon mélyedést, hogy könnyebben rá tudja csatlakoztatni a csapot, de akkor meg a maga vízcsap belső része beletörött a falba, mert ugye előtte meg jó szorosan be kellett húznia, hogy ne csöpögjön. Nagyon sajnáltam már őt is, meg amennyi energiát belefektetett....Azon a napon voltunk a legnagyobb krízisben. Elvesztettük a hitünket, hogy ez sikerülni fog. Nem azért, mert férj nem tudná megcsinálni, azért mert csak egy dologra elment már a második nap, és nem haladtunk a munkával. Mert addig nem lehetett sem zuhanyt, sem mosdót, semWC felszerelni. Nagyon sok lelkierő kellett hozzá, hogy innen tovább menjünk. Egymást kellett támogatni(még fáradtan is), de kellett a másikba erőt lehelni, hogy igenis sikerülni fog.  Aztán megjött tesó, és a tőle kölcsönkért szerszámmal sikerült kivenni a sérült csapaljazatot. Késő este fele végül sikerült a toaletett felszerelni. Én lemostam az ablakpárkányokat, felszereltem a használatban lévő ablakokra a kilincseket.
Sajnos a vasárnapról csak egy kép készült....


Hétfő, a mi örömünkre meghozta nemcsak a kellemesebb időt, de a jókedvünket is, ami a konyha beszerelésének tudható be. Reggel kilencre megérkeztek a szerelők. A főszerelő ugyanazzal (a lakásunkban is ő szerelte be a konyhárt) szlovák "optimista" tepmeramentummal beviharzott a konyhánkba kijelentve: ez itt minden rossz. Mindent megfigymált, szó szerint. Azért is letolást kaptunk, hogy miért van már most lecsempézve a munkafelület felett a fal.....és blablbla...Na akkor mondtam, hoy jóval kezdett ki, itt még ma valakit komolyan seggbe rúgok. De nyugi nem történt semmi ilyen. A hapsiban minden 180 fokos fordulatott vett, és a végén  még ő mondta, hogy ez a konyha aztán igazán szépre sikeredett. És ő évek óta naponta szerel konyhákat. A végén leegyeztük őt Lévára is.....


Tesó segített átvinni a sütőt meg a hűtőt.



Közbe-közbe felszereltük a tükröt.

Kajálni mentünk, és nem tudtam ŐT csak úgy otthagyni....



A konyhát még hétfőn össze is rakták.  Közben az ablakosuk feltette a reluxokat és szúnyoghálókat, így sor került egy rögtönzött ablakmosásra is. Férj délután elküldütt egy barátnős, ott alvós, csajos estére, ő addig villanykapcsolókat és dugóaljzatokat szerelt fel a vendégszobában.

Kedden rendbe tettem a konyhát,  a nappaliból kidobáltam a sok-sok csomagoló kartonlapokat, felmostam mindent(amiben Zsófi segítkezett nekem), porszívóztam, férj még mindig a csapokkal bíbelődött, kinn folytatóttak a munkálatok. Kész a terasz, a garázsfelhajtó feltöltve földdel, illetve törtbetonanal, lerakták a járdaszegélyeket is. Délután aztán megoldódott a csapkatasztrófa, és onnantól turbósebességre kapcsoltunk. Felkerült a zuhany, a mosdó a kis szekrénnyel, lámpa a vendégszobába, kiegészítők a WC-be,  ott is ablakot  mostam, felmostam a két kis helységet, csempét lemostam, összerakodtunk és felporszívoztam mégegyszer mindent.


A lányok.


A bejáratnál.

Bojlerunk a héten meglesz, így már zuhanyozni is tudunk.




Az összeszerelésbe bevontuk a három gyereket is.





A hétvégén költözés, úgyhogy megyek is kirámolni a kamrát. Ma azt kaptam házi feladatnak, délután pedig hivatalos ügyintézés lakás címmel kapcsolatban.



Megjegyzés küldése