2016. július 21., csütörtök

Örömömre szolgál #46

Ez a nap egyike a jelentősek közül. Ma jelentkezem utoljára a lakásból ezzel a posztsorozattal. Körülöttem mindenhol teli dobozok, összecsavart szőnyegek, a kamra kirámolva, igaz még vár rám a konyha és pár abróbb bedobozolni való. A nappaliban az étkező asztalt is összehúztuk, elpakoltuk a székeket, a szőnyeget is. Szinte üres lett a sarok, ahol eddig az írásaim születtek. Azonban a jelenlegi mindenhol van minden állapotnak nem vagyok ellenére....



  • hogy már csak kettőt kell aludni, ém már így is lélekben ott lakom, 
  • hogy férjjel túl éltünk egy mély pontot, 
  • hogy van egy testvérem, akire bármikor számíthatok, és elég ha csak úgy megjelenik nálunk, és férjnek segít,
  • sütit kapni csak úgy tesóméktól a házhoz, mikor nagyon  kellett, 
  • csajos ottalvós este Bea barátnőmnél, mint a régi szép időkben, 
  • hogy Zsófi addig nem hagyottt nekem békét, míg nem adtam a kezébe egy rongyot, és nem segíthetett felmosni, 9 éves 
  • férj dícsérete, hogy fáááradtan nyugott hangnemben lekezeltem  a három gyerek veszekedését, a végén mindenki mindenkitől elnézést kért, és nem is akartak tőlünk hazamenni, 
  • az sokasodő teli dobozok a lakásban, és amitől kellemesen elfáradtam.

Nos mára ennyi jutott. Még reggel kezdtem el ezt a posztot most lett időm befejezni, készen vagyok a konyhával is.. Legközelebb az eperjesi ÖSZ-lal jövök.
Megjegyzés küldése