2016. július 8., péntek

Házprojekt: újabb négy nap beszámolója


Pénteken érkeztünk. Kipakoltunk a kocsiból, és irányba vettük a házat, jött velünk a két gyerek is természetesen, nem lehet őket kihagyni, és nem szeretnénk. Nagy lázasan sürgülőttek körülöttünk, hogy segítenek. Mondom, miért is ne...Fotózni kevesebb energia, és még nézni is élvezetesebb. Úgyhogy métert és ceruzát ragadott a két gyerek, és követtek Tamás utasításait. Még jó, hogy csak két példány van belőlük, mert már egy harmadiknak nem tudtunk volna munkát adni.  Szerintem néha azért be lehet úket is vonni, sokat tanulnak beőle. 
Szóval kimérték a konyha szekrény helyét, hogy majd hol kell a falat csempézni a munkafelületnél, kimérték a konyhasziget helyét is, hogy hova legyen falazva. Csak megerősíteni tudom a tényt, hogy rendkívül élvezték. Felváltva számoltak, mértek, és írták a méreteket. Ennyivel előbbre is voltunk. Másnap ezzel már nem kellett bajlódni, és közben meg jót pihentem. Az is tetszett nekik, hogy fotók is készülnek.



Szombaton aztán felfalazták a fiúk ( Oci, Tamás és Peti) a konyha szigetnek a falat, ahová majd az erősítve lesz. Előtte férj tervrajzot készített, pontos adatokkal, számokkal, megszámozott téglákkal, melyik hova kerül majd. Jól is tettem, mert Petinek csak elég volt ránéznie, és már tudta mi a szitu, hogy fogjanak neki. Ezt szeretem férjben. Körültekintő, pontos, és mielőtt nekifognak valaminek átgondolja, hogyan is kell csinálni. Az ikrek, apukájuk és bátyám is jelen voltak. Már szinte sok volt az ember per négyzet méter, kellett egy manager is. Míg ők (igen a két gyerek is) festették a kamrát, folyosót és a vendégszobát, addig mi falaztunk. Voltak pár nehézség, de a férfiak azért férfiak, hogy azt megoldják. És megoldották. Végeredményben elmondtahatom nagyon jól ment, még Zsófi keze is benne van a dologban. Annyira segíteni akart, hogy még a hulladékot is boldogan dobta ki, csak lehessen részese a munkának.

Előtte, ahhoz, hogy a kábelt el tudjuk vezetni a téglák alatt, pár centis vájatot kellett fúrni a talajba, mert a a talaj kiöntő emberkék elfelejtették.



Itt már a vége fele jártunk, és Zsófi is beszállt.


Előtte még egy kicsit festettek is, már majdnem nem volt elég az ecset.

Engem nem fotózz. De azért mosolygok, hátha....



Teszik fel a hálót, ami összetartja az egészet.

Teljes pompájában.


Utána még sikerült pár dugó aljzatot (alias stekkert) felszerelni. De közben valahogy nem ment a villany, amit már talán említettem. Igen... A mennyezet felszerelése közben a mesterek átfúrtak egy vezetéket, így rövidzárlatot okoztak a házban. Erre egy adag idegeskedés,  egy adag csüggedtség, egy adag mérgelődés után jöttünk rá. Próbálgattuk sorjában a lehetségesen rossz aljzatokat, és egy idő után rájöttünk, hogy egy olyan aljzat rossz, ami annyira nem is szükséges, meg lennénk nélküle. Hamu elszívót szúrnánk be oda egyszer, ha meglesz kandalló. Így egy naaaaagy adag öröm után konstatáltuk, hogy minden rosszban van egy kis jó is, és nem dőlt össze a világ.

Mi, még a besegítő brigád távozása után, szombaton este fele elkezdtük csempézni a konyhát. Hááálát adok a nagy csempékért, csókolom a kezét, annak aki gyártotta, Gyorsabban ment a munka, rövidebb idő alatt nagyobb felülettel lettünk készen, mint a műszaki-és előszoba helyiséggel. Volt egy kisebb krízis, mikor hétfőn a kimerültségtől bealudtam az asztalnál. Aznap fél tizenegykor hagytuk abba. Egész nap mozgásban voltunk. Reggel az autót vittük ellenőrzésre, aztán anyag beszerzés, utána egy kis takarítás, délután vissza a kocsiért, és este még csempézés. És mideneközben valahogy elfelejtettem enni....
Kedden, állam ünnep révén, Tamás szülei jöttek segíteni. Oci, az apósom (így még soha nem írtam, fura is) felragasztotta a két csempézett helyiségben a csempe széleket, anyósom lemosta a bejárati ajtót. Fehérebb lett, mint újonnan. Közben férj és bátty befejezték a konyha és kamra csempézését, és felkerültek a már megrendelt ablak párkányok is. Én lemostam  a teraszajtót és a konyha ablakot, végre át is látni rajtuk, valamint belülről leszedtem róluk a kék védő ragacsot is. Ebéd után felkészültünk a fugázásra, kész lett a konyha, a műszaki helyiség és az előszoba is.






Vasárnap délelőtti állás, azt hiszem. Meggyűlt a bajunk pár csempével, de megment.

Végezetül ilyen lett, és már mosom az ablakot.


És már takarít...:-)


Tök jó volt nézni őket, ahogy dolgoznak...:)

A konyhai csempe, még nem lehetett felmosni.

A zuhanyzónk.

Sajnos nem vagyok egy profi fotós, a kép nem adja vissza jól a színeket.



A zuhanyzónk is szépen alakul, nagyon jól néz ki már. Teljesen máshogy hat, mikor az ember látja "élőben"  is a csempét, hogyan mutat. És jól mutat.
Ezzel zárom is az összefoglalót, rövidesen jövök következővel.... 








Megjegyzés küldése