Szemünk előtt cseperedett. Szépen. Csendben. Türelmesen. Úgy látszik jó helyre került, megkapott mindent, ami a fejlődéséhez kell, kellhet. Minden nap meg-megnézegettem, nézegettük, hol tart a növekedésben, fejlődésben. És minden egyes mérföldkőnél izgatottak voltunk, hogy vajon meg lesz a gyümölcse az odafigyelésnek, szeretetnek.
Jelentem meglett. Márton-fa élete első évében nemcsak új hajtásokat növesztett, hanem már termést is, amiből M. is evett. Igaz nem olyan formában és lelkekesedéssel, ahogy én képzeltem, de hatalmas öröm számomra, számunkra, hogy saját termesztésű gyümölcsöt kínálhatok neki. Ami nem mellesleg így elsőre szerintem gazdag volt.
Egy éve ültettük, M. fiúnk születése után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése