M.-nek igyekszünk átadni a természet a és a természetszerető életvitel szeretét. Ennek tudatában sok időt töltünk a természetben és M. bizony gyakran úgy intézi a dolgokat, hogy nem csak ébrenlét alatt élvezi az erdő friss levegőjét. Sokat járunk bicajozni, sokat vagyunk természetközelben, ami nem is olyan nehéz, hiszen mi magunk is természetközeli helyen, a Kis-Duna környekén lakunk.
M. szeret a fűben mászkálni, kavicsokat markolászni, a homokozóval való ismerkedés is folyamatban, szeret levegőn lenni, az udvaron közösen megnézni virágokat. Vasárnap alkalmas idő nyílt egy családi nagybicajozásra, amit megspékeltünk egy kis piknikkel a Kis-Duna partján egy hangulatos kis csárda mellett. M. túros gombocót evett, mi meg a csárda ízeit és finom sörét élveztük.
Úgyhogy amint Férj elkészült M. újabb szerelvényével, ülésekre pattantunk és neki vágtunk szelni a szelet. A bicajra szerelhető gyerekutánfutó izgalmak következő szintjére emelte a bicajozást. Már nagyon vártam az ilyen családi programokat. Sütött a nap, kellemes nyári szellő fújt, szép, zöldes, erdős helyeken tepertünk, M. is nagyon belemerült a látványba.
A napsütés csak úgy beleivódott az ember bőrébe, a nagy és szép zöld terület kápráztatja az ember szemét és a természet hangjai, a madárcsicsergés meg felemelő, lazító zene a emberi fülnek. Ezek így együtt balzsam az ember lelkére, kiváltképp, ha a látja gyereke arcán is, hogy jól érzi magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése