2017. augusztus 13., vasárnap

Tanuljon meg rajzolni 3 nap alatt!


Én magam sem tudom mi ütött belém, mikor jelentkeztem erre a kurzusra. Én igen, aki a házikó, kapu, fa és némi virág szintjén vagyok, egy ilyenre teszem a fejem. Nagy kihívás volt ez számomra, ami nem igazán indult zökkenő mentesen. Első nap később mentem, amit a kurzust tartó hölgy tudott, de az iskola gondnoka, ahol maga a kurzus folyt péntektől vasárnapig, valahogy nem akart beengedni. Pedig bevetettem minden kedves csáberőmet, ezúttal alul maradtam, az illemmel nem sokat értem el, csak annyit, hogy kimaradt az első nap, amikor érzéseim szerint sok fontos alap dologról lemaradtam. Legközelebb mást vetek be...lehet falnak szorítok valakit dühömben, mert már nagyon érik bennem ez az érzés(is). Na de nem adtam fel, ahogy férj mondta, és lekommunikáltam a rajzoktatóval, hogy is van ez, aztán kiderült, folyik a kurzus, várnak, csatlakozzam. A sztorim után elég hülyének éreztem magam a többiek előtt, de sebaj, hála istennek nem ismert senki, nem volt ez annyira ciki...😀
Másnap, azaz szombaton, reggel kilencre meg is jelentem a helyszínen, voltunk vagy húszan, mondom, jó hogy még felelni nem kell ennyi ember előtt, mint régen a suliban. Attól is irtóztam, mint roma gyerek a víztől. A rajz oktató leültetett, kb. 30 percben elmagyarázta, amit előző nap 5 órában vettek, mondom jó lesz ez így, pöpecül haladunk. Az első feladatok jól mentek, tudtam lovacskát és Morgót a Hófehérkéből rajzolni. Hááá, aki ismer, gondolja, most jót kamuztam, dehogy tud ez lovat meg törpét rajzolni. A titok nyitja fordístd fejjel lefelé a rajzot, arra tegyél egy tiszta rajz lapot, és 1 cm-ként csúsztasd le a lapot, és csak azt rajzold le, amit épp látszódik a rajzból. Utána gyakoroltam melyik ceruza hogyan satíroz, meg egy nagy ovális kört kellett kiméréssel átmásolni a másik rajz lapra. No megment ez is. Ekkor még lelkesen adtam magamról élet jelet férjnek, miszerint jól érzem magam, megy a dolog. Na de akkor jött Buksika, a kutya. Nyugi nem élő kutyát kellett lerajzolni, szép is lett volna😁, hanem elénk tolt a rajzoktató egy annyira élethű kiskutya profilját, hogy szinte majdnem "megszólalt". Jókat röhögtem magamban, bakker, ez a nő tényleg komolyan gondolja. Akkor ocsúdtam fel, mikor kezdéskor a többiek nagy része vonalzót vett a kezébe, és azzal mérte ki a pontos távolságokat, így helyezve el a kutyus szemeit, orrát, fülét a rajz lapon. Mondom ez horrorisztikus, utolért a matek meg a vonalzó. Hogy én is kicsit okosabbnak tűnjek, ceruzával kezdtem el méricskélni. Többször is hangsúlyozták, a mérés nagyon fontos, és aki az elején áldoz rá időt, meghálálja. Szuper, vonalzó, méricskélés, idő, pontosság, csakis nekem való. Igaz vannak dolgok, melyekben szeretem a pontos, precíz munkát, de a rajzolás terén úgy tűnik egyetlen egy elöljáróm se hagyta bennem gyökereit. Amit viszont kaptam, az a főzési tudásvágy, és valamilyen szinten tudás is. 😊 Köszi mama!😊 Szóval a második nap, ami nekem az első volt, eredménye egy ló, Morgó a Hófehérkéből, egy szem, egy kutyus, és egy homályos arc. Nagyon tartottam magam, hogy ne álljak fel, és rohanjak ki bőgve a teremből, hogy nekem ez nem megy, mit keresek én itt (azaz ott), de végül is gondoltam, ha most feladom, akkor sosem tudom meg képes vagyok-e rá vagy sem. Délután fél ötkor úgy jöttem el, hogy túléltem, és még csak nem is fájt.



Másnap, azaz vasárnap újult erővel ültem be a padba. Már ott várt a portré, amit az előző rajzaim alapján választott ki nekem (mindenki mást rajzolt) a rajz tanár. Ma ezt fogom kilenctől ötig rajzolni. Egy szabályos arc, két szem, egy orr, egy szép, telt száj, ja és haj. Gondoltam megbirkózom vele. Hja igen.....Az első egy-két órát szenvedtem, mint a kutya. Rajzoltam is meg nem is, méricskéltem is meg nem is, persze rosszul, mikor már csak ültem felette és csak bámultam a képet, ő meg vissza rám, jött oda harmadszor hozzám a rajz tanár segítője, hogy talán kezdjem el előröl. Előtte is már bele-bele segítettek, de ahogy látták, hogy nem jutok a szemmel dűlőre, kaptam egy tiszta rajz lapot, meg egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam magamnak, nem vagyok egy rakás szarkupac. Mutattak pár technikát, meg biztattak, hogy menni fog, csak adjak neki időt, ne siessek, fontosak a részletek. Elkezdtem az egyik szemét, aztán a másikat, a két szemöldökét, aztán sikerültek (pár javítással) a szempillák is, majd folytattam a szájával, azt teljesen egyedül csináltam. Ha meg is akadtam, nem féltem kérdezni, segítséget kérni. Közben fel-fel pillantva a rajzomtól, irigykedve vetettem pár pillantást a közelben ülők rajzaira. Na akkor megint sírva menekültem volna ki a teremből, de mondom Anita nem szabad, már eljöttél, perkáltál is érte, csináld végig. Így is lett, meglett  a haja is, az árnyékolás is, a végén az oktató csak az orrán és a száján javított kicsit. 

A szemek. A jobb szempillákat javítottam a végén. 

Fázis fotó, a haja még csak satírozva.


A végeredmény, kicsi javítás előtt....


....és után.

Itthon még kicsit magam alatt voltam, naná hogy nem voltam/vagyok megelégedve a teljesítményemmel, de ahogy férj mondta, nem adtam fel, újra neki fogtam,  és végigcsináltam, úgy, hogy a rajzolás nem a kedvenc időtöltésem. Ezért is voltam az elején türelmetlen. Végül is mikor másodszorra belevetettem magam, elkezdtem élvezni a dolgot. 
Talán még egy kicsit hasonlít is a rajz a fotóra. Férjjel megegyeztünk, hogy kitesszük a falra, hogy lássam, ilyenre is képes vagyok...Vajon mi jöhet még ezek után?!😜






Megjegyzés küldése