Hello április!


Húsvét elteltével mondhatni, hogy eljött a tavasz is. Igen, már sokkal jobb, kellemesebb az idő odakinn. Szerdán már melegem is volt az őszi-téli bakancsomban, és már a kocsiban is melegeebb van, ha huzamosabb ideig áll a napon. Talán ennyit az időjárásjelentésről.😊  Tudván, amit tudok, amit ti is tudtok....azaz megint ide sem toltam a képem egész hónapban, úgy éreztem írnom kell már. Így hát örömmel ültem le gépem elé, és vetem papírra, milyen is volt a mi márciusunk.


www.pinterest.com

Munka

Jelentkezőből van, nem panaszkodom. Férjnek már nehéz követni, mikor hova megyek. Bevallom, volt egy kisebb hullámvölgy, mikor úgy éreztem kevés ez a tanácsadás. Nagyon hiányzik a szülőszoba, a pörgés, babákat látni megszületni. Viszont sok lehetőséget is ad az ilyen fajta szabadság. Magam osztom be a munkaidőmet, nagyon sok újat tanultam önszorgalomból, most már igazán foglalkozhatok úgy terhes nőkkel, hogy azok félelem nélkül, felkészülve menjenek szülni. A kórházban régebben, ha klónoztattam volna magam (többszörösen is) nem is tudtam volna olyan szinten  foglalkozni egy kismamával, szülést kísérni, ahogy azt egy szülésznőnek igazából kell. Pedig nagyon oda tettem magam. Ma is egy kismama azt írta, hogy az  a kevés pár alkalom is, amikor tanácsadást tarottam neki, nagyon hasznos volt a számára, és sokkal nyugodtabban várja a nagy találkozást. 
Egy hetilapnak ismét adtam le cikket. Arról írtam, mit szabad, és nem szabad a szülőszobán. A WHO (Egészségügy Világszervezet) által kiadott ajánlásokról szól a cikkem., áprilisban jelenik meg majd.

Ez egy másik cikk.


Merre jártunk, mit csináltunk?

Április 9-én egy csallóközi magyar író nő, Durica Katarina egyik könyvének bemutatója alkalmából szervezett író-olvasó találkozóján vettem részt. Itt, előzetes megegyezés után egy kedves belsős ismerősömmel beszereztem sógornőm szülinapi ajándékát is még a program megkezdése előtt, hogy időben odaérjek egy másik szuper programra, amit már falunk kultúr háza szolgáltatott. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, szuper volt az előadás, székek nem maradtak "szárazon". Két hét eltelte után ismét mozgalmas hétvégénk volt. Kezdtük már pénteken. Délután  a falu házban erre mentem. Nem csak hallgatóság voltunk, hanem gyakoroltunk is. Nekem nagyon jó volt ismételnem. Hiszen ismétlés a tudás anyja. Innen siettem a kultúrházhoz, ahol férj már várt. Dokumentum-filmvetítés volt, a háborús évekről. Innen kissé megrázkódva mentünk haza, az úton haza fele belemélyedtünk a témába. Szombaton megünnepeltük férj unoka testvérének szülinapját, ahol megismerkedtünk annak barátnőjével is. Aranyos kis teremtés, nagyon igyekezett megkedveltetni magát. A szlovák nyelvvel úgy néz ki, ideje lesz újra összebratyiznom, mivel nemcsak ő, hanem az én unoka testvérem párja is szlovák anyanyelvű. 

Ez férj névnapjára készült a pite helyett. Tönköly lisztből készült házi hamburger.

Ezzel pedig engem lepett meg Panni keresztlányunk.💗

Lui macskánk összeszedett valami kórt, mert eléggé sápadtan jár-kelt az udvarban. Férjjel úgy láttuk náthás volt a drága, mert az orra váladékozott, meg beragadt a szeme. Jelentem mindent szépen, odaadó ápolással kikezeltünk. Nyugi, magunk védelmére is figyeltünk. 
Házunk tájékán születtek kisebb-nagyobb változások. Férj szülei segítettek kitapétázni a hálószobát, rendet raktak a garázsban, kiszállítottak a kerítés léceket, hát volt mit pakolnunk a sofőrrel, átgereblyéztük az udvart, bátyuskám ezalatt dolgozott a kerítésünkkel. 


Férj névnapjára szüleitől kapott egy ügyes, mindenes, összerakható munkaasztalt. Ide most ideális volt. 




Tervek

  • falunkban lomtalanítás lesz, össze kell szedni, és a ház elé kitenni, amit lomtalanításba szánunk, 
  • röpke két hét, és útnak indulunk (direkt vagyok ilyen titokzatos ám), 
  • ismét lesz színházi előadás, oda elmenni, 
  • kirakni a muskátlikat,
  • leadni végre a jelentkezésemet a suliba, 
  • ha jut idő, ablakokat megmosni.
Ennyi az annyi, reméljük legközelebb megannyi lesz.



0