Átlapozva a naptárt és a képeket, az kell, hogy mondjam, hogy szeptemberünk szépen, csendben eltelt. Kijutott még az indián nyárból, aminek örülök, szeretem az átmeneteket. Reggelente, mikor az idő is úgy engedte, még a teraszon reggeliztem, szürtyöltem a teámat, s közben PRÓBÁLTAM olvasni, már ahogy Samutól lehetett. Közbe-közbe figyeltem a szomszéd gyerekeket, ahogy suliba mennek, és a házak elcsendesülnek. Valahogy az elmúlás érzését ébresztette bennem. Valami elmúlt, de jön helyette egy másik, szintén élvezhető időszak.
Munka
A tanácsadás így három év utám egyre nagyobb méreteket ölt. Egyre többször kapom magam azon, hogy távolságokban is kimerészkedem a komfortzónán kívülre. Az első, és eddig talán legtávolabbi hely az Karva volt. Azóta a tanácsadás híre eljutott Gútára, Vőkre, Komáromba(oda végül is nem kellett elmennem), de emellett sok új kismama keres fel közelebről is . Sőt egy volt kliensem húga is felkeresett, ami Skóciában él, viszont pár hetet itthon, Szlovákiában töltött. Egy alkalommal találkoztunk, de így is sikerült jó pár gyakorlati dologgal ellátnom, melyek terhesség alatt segítenek. Úgyhogy nem panaszkodom, egyik tanácsadásról megyek a másikra, néha hétvégén is.
A Minority Kids projektben betöltő feladatom is igyekszem a tőlem telhető legjobb szinten végezni. A cikkek jönnek, tőlem meg mennek a weboldalra, megejtettünk volna egy online találkozót is, de betegség miatt elhalasztottuk. A kutatással majdnem kész vagyok, az apró munkához valahogy nem tudok hozzáfogni, de megcsinálom.
Született a tollamból egy következő cikk. És egy örömteli dolog is ért, amiről majd októberben számolok be.
Mint vendégelőadót(ami inkább beszélgetések formájában zajlik) kértek fel egy baba-mama klubba. Velük már tártgyaltam erről nyár vége fele is, de aztán technikai okok miatt az elmaradt. Így most, igaz később, de megkezdjük a közös munkát.Kicsit, neeeem naaagyon be vagyok rasálva tőle. Én, emberek előtt beszélni, óóó atyááám.
Mit csináltunk?
Két kis keresztgyerekeinkre vigyáztunk, plusz hozzájuk szegődött a HÁROM NAGY, jól elvoltunk így heten, egy autóban is. Ezek után a hármasnak ez még nem volt elég, nálunk töltöttek egy napot, majd reggel innen mentek iskolába, az ikrek csak úgy meglátogatnak, megnéztük Csabi egyik meccsét, és ezentúl, ha tehetjük elmegyünk a többire is.
Megtörtént a beíratkozás a suliba, végül is Bc. fokozatra, és nem Mgr.-re, ne kérdezzétek miért, nem szeretném taglalni. Fura, egyben izgalmas lesz újra tanulni, iskola padba ülni. Férjjel megegyeztünk, hogy addig jutok, ameddig tudok, vagy megengedi az élet. A szak szociális munka, kiváncsian várom.
A fenti két láb az ikreké, Panni éppen a másik felén a csúszdának, Gabi elvonult hintázni. Férj 5 gyerekkel volt egyedül, amig én gratulálni mentem az első számú esküvőbe.
Samu él és virul, vele együtt mi is. Imádjuk, nem is lehet rá haragudni, ha kiművel valamit, és azt pedig napi rendszerességgel csinálja, nehogy hibe történjen a rendszerben. Nagyon édes kutya, sokat nőtt mióta nálunk van. Igyekszünk vele eleget foglalkoznoi, sétálunk, játszunk vele, de tanítgatjuk is, és meglepő módon megy is. Az orvosi ellenőrzések, oltások eddig sorra kipipálva. Az utolsó látogatás nagy nyomott hagyott Samuban,olyannyira, hogy nem fogta vissza magát, és kiengedte a gőzt magából, de rendesen. Kicsit felmentem a pumpám, de a takarítás utána levitte a pulzusomat. Sebaj, egy tapasztalattal több.
Itt anyuéknál vagyunk.Csempézünk. Samu a sok futkározás után a gazdinál pihent meg és aludt is el.
Ez a hónap az esküvők hónapja volt, három kedves ismerősnek gratulálhattam a házasságkötéséhez. A virágosnál szerintem már vártak, minden szombaton találkoztam a virágkötőkkel.
A házzal kapcsolatban, kisebb-nagyobb előrehaladások vannak. Megrendeltük a teraszra a téli kertet. Beüvegeztetjük, így nem ver oda az eső, a szél, a hó és rossz időben is kiülhetünk a teraszra. Tisztogatjuk lenn a Duna-parton a zöld részünket. Egyre jobb formája van, és több helyen füvesedik. A bejárati kapunál kicsit kertészkedtünk, kialakítottunk egy kis virágos sarkat, már ettől kellemesebb a belépés a házba. Sajnos füvünk nem lett, mert Samu igy is mindent kikapar, megrág. Nem baj, jövőre.
Tervek:
-jönnek az októberi szülinapok, tehát ajándékbeszerzések,
- Samut dokihoz vinni,
- MNLJ szemináriumra menni, jegyek már megvannak,
- cikket irni,
- sütőtököt enni,
- befőzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése