2017. február 25., szombat

Egy kis útravaló

Említettem, hogy a múltkori rend rakás során a konyhában rábukkantam arra a mosolygós főző kanálra, amit egy főző kötény kíséretében kaptam még három éve a lánybúcsúmon. Természetesen, az hogy ilyen sokáig egy fiók aljában lapult, nem azt jelenti, hogy nem értékes ajándék a számomra, hanem hogy még nem találtam meg neki a házban a méltó helyet. Na de most!
A főző kanálra rárögzítettek három kocka mintázatú szalagot, melyeken házasságról szóló szólások szerepeltek. És így gondoltam egyet. Mint nagy tapasztalt férjezett nő(?) megosztom Veletek is, hátha valakinek segítségül szolgál. 


"Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik vissza."

"Ahol szeretünk, ott az otthonunk, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sosem."

"Nem az az igazi, akivel le tudnád éni az életed, hanem az, aki nélkül nem."


"A jó házasság titka, hogy a férj süket legyen, a feleség pedig vak."

"A sikeres házasság egyik titka az, hogy a házastársak egyben barátok is, nemcsak szeretők vagy szoba társak."

"A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének."

Ha így számvetést teszek a sorokat olvasva, úgy érzem nem vagyunk messze a nagy igazságtól. Férjjel 17 éves koromban találkoztunk először egy gyerekeknek szervezett csillagász táborban. Most nem kezdek bele a nagy love storyba. Annyi elég, hogy hiába sodort el egymástól az élet hosszú éveken át, mi mindig ott voltunk egymásnak, mint legjobb barátok. Igen, még a szerelmi bánatokban is. Aztán barátokból több lett, házastársak, de barátoknak is megmaradtunk egymásnak. Így maga az élet rendezte úgy, hogy ne tudjunk egymás nélkül élni.
A pozsonyi lakásban igen jó volt lakni, szép volt ott. De ahogy neki, úgy nekem sem volt az olyan igazi otthon, amit ha lábunkkal el is hagytunk, de szívünkkel sohasem. A házzal teljesen más a helyzet. Itt igazán otthonra leltünk.
A süket férjen és vak feleség ügyön még dolgozni kell. Mindketten eléggé indulatos természet vagyunk. Elején nehezen is kezeltük ezt, és nem volt egyszerű ilyennek elfogadni a másikat. Ha össze is vesztünk napokig csend volt itthon. Mára már ha hangosan is "beszélgetünk", max. egy óra és röhögünk magunkon, hogy megint milyen hülyeségen balhéztunk.
Hát igen sok minden baj van, mikor az ember házasságban él, de annál több baj lenne, ha az ember nem élne házasságban. 

Dióhéjban ennyi lenne. Tudom még a töredékén sem vagyunk túl annak, ami még ránk vár a közös évek során, de szerintem ha már házépítést, munkügyi mélypontot, sok nehéz kezdetet legyőztünk, akkor tovább sem lesz gond. Igen mondta V. Anita, 2017 február 25.-én, lejegyezve.😉😊


Megjegyzés küldése