2018. június 12., kedd

A nagy utazááás #1

Már illene írnom az utazásunkról, hiszem annyian kérdezték, na milyen volt? Mi meg, hogy nagyon jó! Nagy vonalakban elmeséltük, ami ugye rövid idő alatt elmondható. Ilyen formában viszont részletesen tudunk mesélni, s nemcsak másoknak, magunknak is.
Elöljáróban annyit, hogy férj tervezett meg mindent. Szállástól kezdve, amiből 9 volt, útvonalon keresztül, pontos koordinátákig keresztül  a GPS-be, egészen addig, hogy mikor, melyik nap hol leszünk. Ez nagy mértékben biztonságot is adott. Nekem az utazáshoz, sok egyhúzombani vezetéshez gyorskaját, pár kerékpározáshoz szükséges kelléket, pár kényelmes ruhadarabot kellett beszereznem. Előző este bepakoltunk. Komolyan mondom, hogy vittük az egész házat.😊
Ja és vég célunk Amszterdam és a tulipánok voltak, a többi megálló csak hab volt a tortán, hogy megérkezzünk. Hogy hová? Azt csak mi ketten tudjunk férjjel. 
Készüljetek nagyooon sok kép következik.


Vasárnap reggel indultunk. Első megállónk Németország volt, így egész nap úton voltunk. Felváltva vezettünk. Igen muszáj volt, nem kényeskedhettem. 

Útközben megálltunk azért nézelődni is. Egy turista attrakciót néztünk meg. Egy várat, aminek már csak romjai voltak, de teljesen felújítottak. A teljesent úgy kell érteni, szinte új, nem tudni, hogy nézett ki előtte. Nagyon nagy tömeg vonzósra sikeredett. Utána folytattuk utunkat, egészen a szállásig, ahol bezuhantam az ágyba, és úgy maradtam reggelig. 😊

Legfennt.



Németország, az első turista megállónk. Már jüvönk lefele.


Szinte alig volt észrevehető a hátarátkelő a német és svájci oldal között. Csak egy híd, és egy nyugis kis falucskán mentünk át. Szállásunk Németország határától nem messze volt, mivel Zürichben még egy hotdogot is méreg drágán ettünk. És még a legolcsóbb kaját választottuk, ami azért laktató is volt. Zürichben töltöttük az egész napot. Bicajoztunk, neves épületeket néztünk meg, voltunk Kínai kertben is, ahol férj kellemesen, és könnyed angoltásggal elbeszélgetett a jegy szedővel, aki szép emlékekkel van Magyarország iránt. Nem mellesleg először azt hitte portugálok vagyunk. Genfben is jártunk. Számunkra Amszterdam után talán a legkedvesebb, legszimaptikusabb város. Viszont ott is elég sokan élnek, a világ szinte minden nemzetisége megfordul ott. Sok látni való volt ott is. Míg Zürichben "megízleltük" a sok bank adta gazdagságot, addig Genfben, ahogy egyre jobban elmélyedtünk a központjában, a sűrűjében, tárult elénk a sok-sok luxus hotelből áradó elegancia, valamint a shopping utcákban észlelt sokszínűség. Emberken és épületeken egyaránt. 
Zürich és Genf között még felmerészkedtünk autóval a svájci Alpokban lévő panoráma útszakaszra, ahol testközelből tekinthettük meg a naaagy hegyeket, majd tovább haladva a franciországi szállás felé még megálltunk egy meseszép kastélyt megnézni, név szerint az Oberhofeni kastélyt. 



Az érzés leírhatatlan.

Szerintem neki is.:-)

Itt már gyalog tudtunk csak tovább menni, átgyalogolva a hótakoron.

Eddig jutottunk. A panoráma út jó pár kilométes hosszú. A hegység csak úgy elénk terült, gyönyörű látvány volt, és bizony még feljebb vastag hótakaró (áprilisban) borította az utat, ezért is nem tudtunk tovább menni.

Itt a hegyeket márcsak távolból néztük. Megálltunk pihenni, meg ezt a tájat ki kellett élvezni, bűn lett volna, ha nem így teszünk.


A kastély mesébeillően szép tájjal. 




Svájcban úgy általában lebilincselt minket a gyönyörű, festői táj, tiszta terek, utak, a gazdaság, és gazdagság, a közlekedési moráljuk, és hogy MINDENHOL BICIKLI UTAK VANNAK, a fű zöldebb, az ég kékebb, a levegő frissebb.😊

Érkezünk Németországba.

 Kicsit ugrálunk a helyszíneken. Svájcban sehol sem szálltunk meg az egeket verő, sőt  felhőket is áthidaló árak miatt, így Németországban szálltunk meg, majd másnap átmentünk Zürichbe. Onnan megint vissza aludni Nématországba a szállásra. Másnap irányba vettük Svájcon keresztül Dél-Franciaroszágot, ott is a határtól pár km-re lávő szállás, hogy következő nap már Genf városát csodáljuk. Két éjszaka után útnak eredtünk tovább a franciák földjén, egy nemzetközi védett parkban megbújó panzióba.
 Zürichben, a zürichi egyetemen előtt. Hatalmas, és mindenhol kerékpár parkolók.

A város egy más részén, az egyetem központja.

A Zürichi tónál.
Zürichben, a Kínia kertben.




Zürich, kicsit a hétkönapi oldaláról.

Megérkeztünk Genf belvárosába. Ilyen szép épületeik vannak, iroda házak, panel házak.

A víz sugárnál.

Elmélkedős, tájat élvezős.

A történelmi központban.


A genfi Notre-Dame bazilikában.


Férj vágya is megvalósult, a Genfi részecskegyórsítónál.



Genfbe a franciaországi szállasunkról mentünk át. A határtól nem messze szálltunk meg vendégházban. Egy olyan helyen, ahol a vendégház tulajdonosa nem beszél angolul, szó szerint a semmi közepén, nagy dombok között, a lelket gyógyító csendben. Két nap után innen tovább haladtunk, eddig minden a terv szerint ment. Ötödik napja voltunk úton. Kijövet a vendégházból észrevettem egy  vízesés csoportot ábrázoló képeslapot a fali újságon. Férj azonnal belőtte a címet, és elindultunk. Ez nem volt benne a tervben. Ettől is volt izgalmas a dolog. Mivel nem túrához megfelelően öltöztünk, megérkezéskor az út mellett a kocsi mögött megbújva öltöztünk át. Szerencsénkre más autó nem volt a parkolóban, meg aztán én kicsi vagyok, az autónk meg nagy...😁
Gyönyörű vízeséseket láttunk, és a poén az az egészben, hogy nem is nézhettük meg az összeset, mert az út egy részét lezárták, mert a sziklás domboldalban, közvetlen a keskeny járda melletti méééély szakadék miatt élet veszélyesnek ítélték a továbbhaladást. Pont ahol álltunk, egy kiszélesedett, korláttal elhatárolt rész alatt volt talán a legnagyobb vízesés! No de nem szomorkodtunk, így is elég volt megtenni a visszavezető utat. 



Úton a vízesésekhez. Ott fenn vonatok járnak.






Naná, hogy ittam a vizéből.

Vége, nincs tovább, lezárták az utat. 

Folyt. köv. innen, Párizssal kezdjük. 





Megjegyzés küldése