Jelentem júliusba jól belemerültünk. Szinte alig látszottunk ki az elvégezendőkből, de azért miden erőnkkel azon voltunk, hogy teljesítsünk. Költözés előtti hetekben, de főleg a napokban pakolási lázban éltünk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi cucc elfér egy két szobás lakásban. Szombaton volt egy hete, hogy a városi életet vidéki életre váltottuk, amiről itt írtam. Ahhoz, hogy beköltözhessünk, heteken keresztül több napokat dolgoztunk a ház bel-és külterén. A nappalit, konyhát az étkezővel, a vendégszobát a zuhannyal és a WC-vel, valamint az előszobát, műszaki helyiséget készítettük fel, hogy betölthesse a lakni funkcióját. Az egy hét alatt igyekeztem otthonossá alakítani, de erről majd később. Még sok minden munka van, amiből hétköznapokon és persze hétvégén is lassan, de biztosan faragunk le. Költözéskor is sok segítséget kaptunk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Ők is hozzájárultak, hogy mindez megvalósulhasson. Olvasásra is azért jutott idő, így történt, hogy -már az új házban- befejeztem az Az anya vagyok című szlovák, az anyaságot más perspektívából bemutató könyvet. Erről is beszámolok majd. A barátnős ottalvós buliból is könyvvel mentem haza, ennek pár oldalát már elolvastam. Közben meg még beleolvasgatok az Én vagyok Malala-ba is.
A hivatalos ügyeket is intézkedjük, kisebb-nagyobb sikerrel, nem miden rajtunk múlik, így még nincs TV-nk sem rendes netünk (ezt a posztot is harmadszor kezdtem előről, mert fogja magát és ledob a netről, de még türelmes vagyok), az állandó lakhelyünk még pozsonyi marad a két autó miatt, hogy ne kelljen még azt is intézni, a bankban már átirattam a kézbesítési címem, a gázóra felszerelése is folyamatban van, a héten azzal is számolhatunk. Minderre szabit vettünk ki, és az intézkedős nap zárásaként majdnem három órára lenyúltuk Pannit és Kispetit. Nagyon jó volt velük, remélem sógorék tudtak "pihenni" (azért az idézőjel, mert ahogy ismerem drága sógornőmet, űzta otthon az ipart) is. Játszótéren voltunk, fagyiztunk, sétáltunk is picit.
Én, még költözés előtt, munkát kerestem a járásban, aminek talán lesz gyümölcse, még nem akarom elkiabálni. Holnap többet tudok én is. Ami még engem illet, élveze, hogy a falusi Anita újra volán mögé ült, nyíltabb lett, lenyugodott, vagyis nagyon próbál. Férj szokja az utazást, de ahogy látom frissebben ér haza, mint mikor még a nagyvárosban laktunk. Igaz reggel korábban kel, de hála a jó égnek egy azonnal kelljél ki az ágyból típusú feleséggel áldotta meg a teremtő, így nincs nagy esély a késésre. Sőt még hamarabb ér be, mint eddig.
Ami meg mindkettőnket illet, bővítettük a Veress lak, Sz. utca 2 alatt lakó élőlények számát. Összesen most már nyolc talp tipegi be a szobákat.
A lakásban még örülhettünk L. és A. látogatásának, szülinapom alkalmából utoljára összeültünk sógorékkal, Kispeti is velünk lehetett még egy napot. Így szernitem méltóképpen kihasználtuk azt a pár hetet, amit még ott voltunk.
Augusztus legfőképp a ház további alakításának, illetve rendezésének jegyében fog telni. De, amire már most örülök, hogy készülünk Lucát és Lénát meglátogatni, hogyan is boldogulnak ebben a világban. Remélem, ők jobbá teszik. Már spajzolgatom be az üdvözlő csomagokat. Kreatíkodás terén nem ígérek semmit, lesz ami lesz. Van egy olyan sejtésem, hogy eléggé kikreatívkodom magam a ház csinosítgatásán. Nyaralásra a nyáron nem lesz nagyon idő, de a szomszéd csonakjával szemezgetünk. Mindig is terveztünk egy nagyobb csónaktúrát, ha már itt lakunk. Az eslő rész teljesítve, jöhet a második...És nem utolsó sorban szeretnénk a rokonokat, barátokat, szomszédokat vendégül látni az otthonunkban, hogy velünk együtt osztozzanak örömünkben.
A hivatalos ügyeket is intézkedjük, kisebb-nagyobb sikerrel, nem miden rajtunk múlik, így még nincs TV-nk sem rendes netünk (ezt a posztot is harmadszor kezdtem előről, mert fogja magát és ledob a netről, de még türelmes vagyok), az állandó lakhelyünk még pozsonyi marad a két autó miatt, hogy ne kelljen még azt is intézni, a bankban már átirattam a kézbesítési címem, a gázóra felszerelése is folyamatban van, a héten azzal is számolhatunk. Minderre szabit vettünk ki, és az intézkedős nap zárásaként majdnem három órára lenyúltuk Pannit és Kispetit. Nagyon jó volt velük, remélem sógorék tudtak "pihenni" (azért az idézőjel, mert ahogy ismerem drága sógornőmet, űzta otthon az ipart) is. Játszótéren voltunk, fagyiztunk, sétáltunk is picit.
Én, még költözés előtt, munkát kerestem a járásban, aminek talán lesz gyümölcse, még nem akarom elkiabálni. Holnap többet tudok én is. Ami még engem illet, élveze, hogy a falusi Anita újra volán mögé ült, nyíltabb lett, lenyugodott, vagyis nagyon próbál. Férj szokja az utazást, de ahogy látom frissebben ér haza, mint mikor még a nagyvárosban laktunk. Igaz reggel korábban kel, de hála a jó égnek egy azonnal kelljél ki az ágyból típusú feleséggel áldotta meg a teremtő, így nincs nagy esély a késésre. Sőt még hamarabb ér be, mint eddig.
Ami meg mindkettőnket illet, bővítettük a Veress lak, Sz. utca 2 alatt lakó élőlények számát. Összesen most már nyolc talp tipegi be a szobákat.
A lakásban még örülhettünk L. és A. látogatásának, szülinapom alkalmából utoljára összeültünk sógorékkal, Kispeti is velünk lehetett még egy napot. Így szernitem méltóképpen kihasználtuk azt a pár hetet, amit még ott voltunk.
Augusztus legfőképp a ház további alakításának, illetve rendezésének jegyében fog telni. De, amire már most örülök, hogy készülünk Lucát és Lénát meglátogatni, hogyan is boldogulnak ebben a világban. Remélem, ők jobbá teszik. Már spajzolgatom be az üdvözlő csomagokat. Kreatíkodás terén nem ígérek semmit, lesz ami lesz. Van egy olyan sejtésem, hogy eléggé kikreatívkodom magam a ház csinosítgatásán. Nyaralásra a nyáron nem lesz nagyon idő, de a szomszéd csonakjával szemezgetünk. Mindig is terveztünk egy nagyobb csónaktúrát, ha már itt lakunk. Az eslő rész teljesítve, jöhet a második...És nem utolsó sorban szeretnénk a rokonokat, barátokat, szomszédokat vendégül látni az otthonunkban, hogy velünk együtt osztozzanak örömünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése