2016 könyvei #6


Sógornőm, Kriszta, nagyon a kezem alá dolgozik könyv témában. Ha kifogytam az olvasásból, csak elég neki szólnom, és jobbnál jobb könyveket passzol nekem tovább.  Ezt a példányt is Tőle kaptam kölcsibe. Mesélte, hogy neki nagyon sok erőt adodt a hétköznapokhoz, másrészt meg halálira vicces, szó szerint. Az első pár fejezetnél könnyeztem a nevetéstől, annyira humorosan ír a kétgyermekes (ikrek, Matilda és Ela) szlovák színésznő. A könyv címének fordítása: Anya vagyok. Per pillanat én mééég nem, de ugye ami késik az nem múlik. Egyébként van egy hiedelem, ha egy nem terhes nő megfogja egy másik terhes nő hasát, akkor az a nem terhes nő is nemsokára terhes lesz. Noo kérem szépen én vagyok a megtestesült élő ellenpélda. Szülésznőként lehúztam egy-két évet szülőszoban, és megszámolhatatlan sok várandós nő hasát fogtam, érintettem.... Na de elkalandoztam.
Visszakanyarodva a könyvhöz. Azzal mindenki tisztában van, hogy egy gyerekkel mostanság nehéz, nem hogy két pici babával, plusz egy kutya és a háztartás. Nekem, ami nagyon bejött, hogy az anyuka vitt bele egy nagy mennyiség humort is, ami átsegítette őt a nehéz napokon. Hogy a legrosszabb napban is megatlálta azt a jót, amire szívesen emlékszik vissza. Szerinte nem kell mindent a szakirodalom alapján csinálni, alapozzunk a megérzéseinkre, és éljük meg a pillanatot, még akkor is ha a gyereket a szemeteskukából kell kiszedni. Örüljünk annak, hogy a gyerek saját maga fedezi fel, a világot, pl. a konyhában az edények jobb játéknak bizonyulnak mint a drága gyerekjátékok. Bár az én véleményem az. hogy nem szabad mindent azért megengedni a gyereknek. Legyenek határok, és szabályok, melyeket ha a gyerek átlép, kis büntetés követ. Nem gondolok itt nagy dolgokra, elég kis szóbeli fenyítés és nagy adag következetesség. 
Szerinte, és szerintem is nem szégyen az a valaki bevallja, elfáradt a gyerektől, és lapasszolja pár órára másnak felvigyázásra.  A színésznő egy alkalommal rendet rakott a ruhaszekrényében, és teljesen eufórikus érzés töltötte el, mert végre felnőttes dolgot végezhetett. Sőt az ilyen jót tesz az anyának, aki egy kis időre mással (önmagával is) foglalkozhat, és a gyereknek is, így könnyebb a szocializálódás, vagy az elválás ovikezdés esetén. ÉS egyébként is, ha az anya jól van önmagával, akkor az egész család jól van. Ez itt márt az én véleményem. 
Ő szerencsésnek tarja magát, mert két gyereke van. Két gyerek elszórakoztatja egymást, dupla öröm mindenből....Hát nem tudom, nem tudom...Én frászt kapnék ha két éhes bömbölő fej nézre rám, hogy éhes, szomjas vagyok, és nemtudommibajomvancsakbőgök nyűgös kölök lógna rajtam egész nap.
Ahogy már írtam, a könyv írója vallja, a mindennapi monoton tevékenységek mellett hiányozhatatlan  a humor. Nem kell mindennek csúcsszuperul tökéletesnek lennie, lényeg hogy legyen meg  az  amire idő és energia van. És ha alkalom adódik rá, élvezzük és használjuk ki az időt, míg a gyerekek mással vannak. Mert mi a lényeg? Lehetnek egy-két órát, vagy napot mással, de visszamenni mindig anyához akarnak majd.

0