Kriszti kuzinomtól már annyiszor, és mindengyik alkalommal szépeket hallottam Tatáról, illetve a tatai várról, és környékéről. Így hát mikor a július 5.-i ünnep csütörtökre esett, nem volt kérdés következő kiruccanásunk és bicajozásunk helye. Annak különösképp örültem, hogy itthoni elemózsiás dobozunkkal indultunk a kirándulásra. Előző nap hoztam a pékségből férj késésére a helyi pékségben kapható fonott kifliiből, természetesen zacskót visszautasítva. Egyébként már nem is kínálják nekem, látják, hogy mivel megyek be a boltba. A kifliket házi vajjal és finom házi felvágottal és saját termesztésű salátával tömtük meg. Ehhez még jött pár pogácsa is, szintén házi kenővel és salátával.
Az út viszonylag nem volt hosszú, és az idő tökéletesen napsütéses.
Elgurultak a biliárdgolyók.😊
A vár emeletén található kis kávézó erkélyén. Csodálatos a kilátás onnan.
Gond nélkül odaértünk, a parkolás is gördülékenyen ment, sőt sikerült árnyékos helyet elcsípni. Nagy pozitívuma volt a dolognak, hogy mindjárt a vár alatt tudtunk parkolni, és máris a vár udvarban ebédelhettünk az elemózsiás dobozunkból, kortyolgatva hozzá a házi levendulás szörpös vizünket. A táj igazán szép, nyugodt környezetben, egy családias nap kellemes eltöltésére tökéletes. Nem is várakoztattuk sokáig a bringákat a kocsiban, röpke idő és kis szösszenetnyi pihi után két kerékre ültünk. Megnéztük a kilátást a várból, körbebicajoztuk az egész tavat, egy helyet pihentünk, és én természetesen ezt a pihenőt olvasással színeztem. Anne Frank meg a naplója jött oda is velem.
Itt már a tó túloldalán. Találtunk egy kis rejtett, magányos helyet. Csak mi voltunk ott, meg a természet.
A vár oldala.
Tervben volt még innen elmenni megnézni az esztergomi bazilikát. Útközben viszont felfedeztünk egy arborétumot, amit persze nem hagyhattunk ki. Még volt is annyi forintunk, hogy bejuthassunk. Maga az arborétum nem volt nagy, de annál nyugisabb, csak egy kis családdal futottunk össze. Láttunk gyögnyörűszép nagy fákat, bokrokat, meg sok zöldet.
Itt a reggeli órákban sok-sok madár csicsereg, mi ugye már délután érkeztünk, de így is madarasan pihentető volt a hely.
A bazilikát végül is kihagytuk, már mindkettőnknek megadatott a szerencse, hogy lássa, így inkább haza felé vettük az irányt. Nagy szép napot töltöttünk el, nem csalódtunk a helyben. Az étkünk szinte teljesen elfogyott, jobbára csak a csokidarabos muffinokból maradt, amit előző nap sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése