Tegnap spontánul alakítottuk a napunkat. Ebéd után, két résznyi Castle pihenés után úgy éreztem ki kell menni, még akkor is 35 fok volt árnyékban. Víz mellé vágytam, nem is úszás miatt, hanem nézni, és érezni a víz melletti frissebb, nem az égető hőségtől nehéz levegőt. A kezdeti fennakadás után (már nyűgösek voltunk a meleg, és egyéb, személy okozta dolgok miatt) felszerelkezve elindultunk. A kiválasztott úti cél Szap volt, és a Nagy-Duna. Út közben már lankadt a forró fejünk, és már csak mosolyogtunk, hogy min is kaptunk össze. 😊
Az ismeretlenben is sikerült jó helyet találnunk. Igaz kavicsos part volt, de annál jobban a miénk, csak mi voltunk ott, nagyon nyugis volt. Élveztük, ahogy a bokáig érő vízben kövek masszírozzák talpunkat, igaz már aki...😉. Gyönyörködtünk a tájban, a nap sugaraiban, amik így a víz mellett mintha kevésbé perzselte volna a testünket, kacsáztunk, szóval hogy én kacsáztam, néztük az elhaladó hajókat, és csodálattal figyeltek ahogy az elhaladó hajók nagy hullámokat vertek a part felé. Persze nem "szaroztunk", és megörökítettük őket is.😁
Férj alkotott.
Körkép a tájról.
Van még több hely, ahova szeretnék elmenni. Szeretem felfedezni a régió üdülős helyeit, ilyenkor jön rá (újból) az ember, hogy ennyi közeli lehetőség van, és hogy igenis jó helyen él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése