Nem is tudom, míről írjak, csak írhatnékom van. Szükségem van felnőttes tevékenységre, a baba és a háztartás mellett. Terapeutához járok. Egy olyan terapeutához, aki segít kilábalnom a szülés utáni depresszióból. Nem is tudom, hogy mennyire jó ez, hogy ezt ide leírom, de ez is én vagyok. Mármint már nem lehet letagadni, hogy problémám van. Újból. Négy éven keresztül küzdöttem depresszióval, gyerekkori traumák, sebek, rossz élmények feldologozásával. Akkor azt hittem, sikerült lezárnom a múltat és többé nem jön vissza. De sajnos nem így lett. A szülés utáni depresszió kemény dió, nehéz beismerni is, hogy gond van, mármint akit érint, annak nehéz belátni. Hogy amit tesz, mond, ahogy viselkedik, az már nemcsak a baby blues, kis szomorkodás, fáradtság jele. Most már elkedztük a rendes, személyes terápiás üléseket. És tegnap úgy látta a terapeuta valami megmozdult bennem, javult valami. Remélem így is marad. Nagyon sokat segítenek az ülések, mert más rálátást kapok dolgokra, és egy újabb önismereti útra tértem rá. Megismerni önmagam anyaként.
Nehéz ráhangolódnom az anyaság szerepére, pedig sokan mondták, jó szülő leszek, látni hogyan bánok más gyerekével. Hát ha tudnák, vagy látnák, hogy időnként milyen vagyok az anyai létemben, szerepemben, csak néznének. Én magam is megijedek, hogy ez vagyok én, hogy tehetek ilyet, hogy mondhatok olyat. Van egy ember, akinek a szeretetéért szomjazom, hogy kimondja, Anita jól csinálod, jó anya vagy, segítek, ahogy neked jó, itt vagyok, ha kellek. Viszont ennek a megvalósulását szellemi és érzelmi szintjeink külünbözősége nem teszi lehetővé. Ő A-t tesz, de nekem a B jelenetené azt, amire vágyom. És tudom, tőle ezt soha nem fogom megkapni, mert nem tudja, hogy kell, vagy el sem jut az agyáig, hogy kellene mondania, tennie. Próbálom ezt elfogadni, de baromi nehéz.
Van egy fiam, aki szinte csak mosolyog, ha rá nézek, kivéve, mikor alszik, vagy pontos 20 perc után nyervog a kocsiban, még akkor is, ha nem érdemlem meg. Csak hálás lehetek ezért, érte. Nehéz befogadni ezt a határtalan, minden ok nélküli szeretetet, hogy Neki én, mi vagyunk a világ közepe, természetesen az apja is. Nagy öröm látni, hogy mennyire szeretik egymást, hogy M. milyen ámulattal néz rá, mikor meglátja, mikor apa puszilgatja.
Mi hárman így lettünk család, a két kutyával együtt persze, hiszen úgy védelmezik, szeretik M.-t. Egy olyan család, amit olyanná formálhatunk, ami nekem nem volt. Összetartó, szerető, egymást segítő, támogató, megtartó, biztos hátteret megadó.💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése