Erőm végén vagyok. Megint változás. És már rohadtul elegem van abból, hogy gyerekkel minden csak változás. Mindenki csak ezt szajkózza. Fáradt vagyok. Lelkileg. Fizikailag meg kinyírom magam. Folyamatosan csinálok valamit. Háztartás, üzlet, gyerekkel nonstopp.. Mikor elmehetnék tőle, akkor sem tudok. Pedig férj nem várja el, hogy állandóan a mókuskerékben legyek.
Megint küzdünk, szenvendünk az alvással. Már mindent is megvettünk, hogy tudjon aludni. De nem megy. Kész ideggörcs egész nap a gyomrom. És már kezd nagyon kicsúszni a dolog a kezemből.Kezdem elveszteni a realitást.
Teljesen üres vagyok. Mindent gépiesen végzek. Még azt a kis énidőt sem tudom nyugodtan tölteni, amikor fél órát alszik, mert bámulom a monitort, hogy alszik e. Mert felkel,vagy felsír, vagy ami a legrosszabb, el sem alszik.
Fáradt vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése