Azt mondják legyen az anyának énideje. És én is ezt hangsúlyoztam minden kismamámnak. De ki vagy mi az az ÉN szülés után? Mostanság sokat foglalkoztat ez a kérdés. A terhesség, szülés, anyaság után egy új ÉN jön létre. De milyen új én? Újra kell magam definiálni és ez baromira nem könnyű. Hol, hogyan, mivel kezdjem? Mit kell csinálnom, hogy tudjam. Amit tudok, hogy csinálni kell, hogy a gyerekről legyen rendesen gondoskodva, szeretve, oda figyelve rá, kielégítve az igényei, a szükségletei.
A nap szinte azzal telik, hogy ez az énkeresés hátra szorul és működik az az én, aki szoptat, pelust cserél, etet, babakaját főz, vígasztal, altat, ölel, bújik, játszik, takarít, mos, főz, kutyákkal foglalkozik, tervez, ötletel, próbál másokat támogatni, bevásárol. A tevékenységek listája hosszú. A másik én meg azt sem tudja hol van, merre van az arra, milyen is ő valójában.
A terápiákon mostanság erős témákat érintünk. Önszeretet, önértékelés, az új én az én esetemben, felelősségvállalás, önelfogadás, boldogság. Ezen belül, hogy nem bűn, nem rossz, ha magamra is gondolok, ha pihenek, ha foglalkozom magammal. Ezzel még dolgom van. Azt a pihenést, önfoglalkozást ki kell érdemelnem, jó napnak kell lennie, fel kell valamit mutatnom, hogy megérdemeljem és ne én legyek az utolsó, akiről gondoskodom, akire időt szánok.
Ma blogot írok. Ez is már egy olyan, amit magamért teszek, kreatív munka, a régi énemhez tartozik. Az egyéni terápián megkaptam házi feladatnak, hogy amikor lehet, akkor először magamra fordítsak időt, aztán jöhet a takarítás és egyéb házi munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése