Ebben a hónapban nemcsak új hónapot, hanem új évet is köszönthetünk. Úgy gondolom nem én vagyok az egyedüli ember, aki úgy érzi, vagy már kiejtette a száján azt a mondatot: "Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt a 2015-ös év". Hát bizony, ez így van. Nem szeretnék most egy hosszú évértékelésbe fogni, nem is az a cél. Nem szeretnék hátratekinteni az elmúlt évre, ami viszont hozott hideget-meleget. De legfőkkép az otthonunk épülésének örülünk, és hogy minden hónappal közelebb vagyunk a naphoz, mikor is BEKÖLTÖZÜNK. Azonban a múlt év már mögöttünk van. Koncentráljunk a jövőre. A jövő évre, az elkövetkezendő hónapokra, és arra ami kihozható belőle. Remélem ez az hónap/év nagy lendületet hoz magával, és helyreáll minden olyan dolog bennem, aminek helyre kell, hogy álljon. De általában nem szeretem nagyon beleélni magam a dolgokba, mert akkor kisebb a csalódás, és az utóbbi időben (talán a két évben) több csalódás is ért, de sok erőt ad férjecském és támogatása, valamint ha megpillantom a házunkat. Otthon a konyhánkban a hűtőn minden nap a szemem előtt van, mi is a cél, mi is az, amire mindketten vágyunk, várunk. Hogy ne csak karattyoljak itt össze-vissza, a demcember tartalmasan telt, úgy érzem. Mint ahogy már olvastátok, sokat készülődtünk az ünnepekre, sok csajos estét ültünk meg, szülinapoztunk, haladtunk a házzal is, sokat olvastam, magamra is összpontosítottam, igyekeztünk sokat lenni Pannival is, voltam Rúzsa Magdi koncerten, Titanic kiállításon (amiről szégyenszemre még nem is írtam), anyuéknak új kiskutyájuk lett, apu követve engem szintén készített madáretetőket, Tamás halat pucolt anyukájával, találkoztunk barátokkal is, Karácsonykor jártuk a rokonságot. Más már nem jut eszembe.
Hogy mit szeretnék ebben a hónapban?
- olvasni, és olvasni. Egy ideje nem olvastam szlovákul, pótolni kell,
- és ha már a könyveknél tartunk, talán nem lenne rossz ötlet bejelentezni Lamačban a könyvtárba,
- családi krónikát írni kezdeni. Tamástól jött az ötlet, ugyanis a szilveszteri játékunkban megválaszoltunk jópár kérdést, és szerinte igazán emlékezetes és jó dolog lenne, ha ugyanazokat a kérdéseket minden év végén megválaszolnánk( ebben a hónapban szeretném megírni a 2015-ös évet), és ha van rá mód, képpel egészítenénk ki. Nnnaa azt hiszem kell egy naplóféleség, vagy füzet, amibe írhatok. Ja és persze előtte kipingálom.
- az év minden hónapját egy mondattal összegezni. Dórinál olvastam, és nagyon megtetszett. Azt hiszem erre is szükségem lesz egy füzetre. Jaj de szeretni fognak a lamacsi papírüzletben.
- többet fényképezni, hogy legyenek emlékeink, és talán registrálni az instagram-ra, ahová az emebr CSAK képet tölthet fel, így képekben is elmondhatjuk merre jártunk, mit csináltunk, és ösztönöz arra is, hogy a mindennapi apró örömöket, boldog pillanatokat megörökítsük.
- újra filmezős-kuckózós estéket tartani férjecskémmel,
- Ikeazni, inspirációkat gyűjteni majd a házunk berendezéséhez,
- többet kijárni a városba. A fővárosban lakunk, de szinte csak otthon vagyunk.
- továbbra is sok időt tölteni Pannival, és nemsokára nem csak vele,
- végre eljutni korizni, decemberben nem jött össze, de most már sikerülnie kell,
- a közös mozizás sem valósult meg,
- sokat blogolni. Valahogy amióta a blogírásba fogtam, a napi rutinommá vált, szinte nem telhet el nap blogbejegyezés nélkül.
- fontolgatom, hogy a szakmámon kívül valami újba kezdenék, tanfolyam, kurzus, amire gondoltam, majd meglátjuk mit hoz a jövő, de ez inkább egy hosszútávú terv/célnak tűztem ki.
- a gyerekekkel is többet lenni, igaz már nagyok, de nem szeretném, ha mi lennénk, akik azért nem jönnek, mert messze laknak keresztszülők, nagynéni és nagybácsi.
Képek forrása: Pinterest és Google
