Nagyon jó dolog, ha az ember lányának bloglistáján akadnak gasztro blogok is. Nem nehéz kitalálni mi tölti ki a bloglistám másik részét. Aki esetleg mégsem jött volna rá, annak elárulom, hogy a kreatívkodós, alkotós blogok. Most a szívesen olvasott gasztroblogok közül Dettinél akadt meg a szemem egy ínycsiklandozó desszerten. Nagyon szeretek kísérletezni, mindig új recepteket kipróbálni, persze, ha a kedvem is mellém áll, és nem hagy cserben. Párszor már megesett, hogy annyira padlón voltam, hogy még a főzőkanalat sem volt kedvem, sem erőm a kezembe venni. No de most a hangulat is megvolt hozzá tegnap,semmi nem állt az utamba, és persze az öröm is, ami a sikernek köszönhető. Remélem nem hangzott nagyképűsen... Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy elismerem, ha valamit jól csináltam, még ha a környezetem visszajelzései is azt sugallják. Mivel a nevéből is tudhatjuk, hogy dió is van benne, magamnak elkészítettem közeli ( már ha a narancs közel áll a dióhoz) tesvéreváltozatát, az emeletes narancsos-baracklekváros palacsintát. Annyira gusztán nézett ki, hogy alig vártam ki mire mindennel elpakoltam a sütés után, hogy leülhessek és mint jutalmat jóízűen bekanalazzam. No, de kérem szépen, az nem csak enyhe bekanalazás volt, hanem majd ketté állt a két fülem, mire a tányérról eltünt az utolsó falat is. Utána mit néztem a tv-ben? Főző műsort.:-)
Az ínyenckedvelőknek melegen ajánlom, hogy ezt az édesseéget nem hagyják ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése