Már egy ideje nem hagyott nyugodni a gondolat, mi lenne, ha kipróbálnám a kenyérsütést. Sógórnőm, Kriszta már többször beszélt róla, mondta, nagyon jó dolog. Ezek után kaptam az alkalmon mikor kölcsönbe kínálta anyukája kenyérsütőgépét (ezúton is üdvözlet neki). Egy jó darabig csak készülődtem a nagy kihívásra, lapozgattam a hozzá tartozó füzetet, ami a gép működését taglalja, valamint hasznos recepteket is tartalmaz. A nagy nap nemrég jött el, mikor lélekben is felkészültem. Lehet kicsit túlzok, de komolyan féltem tőle, még életemben nem sütöttem itthon kenyeret, és nem is nyúlt a két kezem egy ilyen masinához. De sógórnőm csak biztatott. Meg is volt az eredménye. Bepakoltam a hozzávalokat a gépbe, és az én munkám itt be is fejeződödt.:-). Tök muri volt nézni a gép kis ablakán, ahogy keveri a hozzávalókat. Most mindenki azt gondolja, hogy óóó atyáááám, ettől voltál úgy berasálva. Megsúgom, nekem is ez volt az első gondolatom. :-). Azóta tevezek még sütni, ígérem, nem csak duma...
Hétvégi reggelinek finom krémes vajjal, felvágottal (azta ezt szépen megmondtam), kenővel, gyümölcslével igazán fenséges eledel. Csak ajánlani tudom. Remélem sógóréknak is ízlett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése