2016. április 19., kedd

Mikor keresztszülő vagy

Úgy alakult, egy előre be nem látható betegségből kifolyólag, hogy Kispeti (mi csak Bogyónak hívjuk) nálunk volt pár napot, míg anya-lánya meg nem gyógyultak. Fel sem merült bennem a kétség, úgy a helyes, ha mi most férjecskémmel eleget teszünk keresztszülőségünkkel járó kötelezettségeinknek. Így mindjárt az első alkalommal fel anjánlottam, hogy mi addig pesztráljuk a gyereket. És nagyon örültünk neki, hogy elfogadták segítségünket. Csütörtük estétől ma (kedd) reggelig (egy fél nap kihagyással) volt nálunk a kisember. Nagyon cuki ám a mi keresztfiúnk. Mióta rájott, hogyan kell mosolyogni, azóta szinte megállás nélkük örvendeztet meg azokkal az édes, kis huncut mosolyajaival, sőt időnként kacajaival. Még így ennyit nem voltunk együtt, gyakran elvittem őt sétálni, de egy-két óra után vissszaszolgáltattam az édesanyjának.  Nagyon nem bántunk, hogy gondoskodhattunk Róla, és remélem Ő sem. Néha azért megmutatta sírni is tud, de csak azért, mert bántották azok a fránya, nem oda passzoló, lassan távozó "buborékok". Azon kívül csak a mosolyát, elégedett arcát láttuk és halk szuszogását lehetett "hallanni". Szószerint a képébe kellett másznom, hogy halljam, lélegzik e.


Az első nap. Játszottunk, nevettünk,..meg ami, egy két és fél hónapos baba napirendjébe belefér.

Fürdetés után: tisztán, üdén, illatosan....és olajosan. Nagyon élvezte, mikor esténként babaolajos masszázs volt eci előtt.


Szombat kora délutáni séta.

Reggeli pillanatok. "Körianyu segíts, ki ez a szőrös muki?"


Igen, huncut vagyok, mosolygok, és valahogy az öklöm nagyobb, mint volt, ma már nem fér be...


Nagy kaland volt ez nekünk, de nem is féltünk tőle. Tettük, amit kellett, tudtuk mivel jár (azért nem az első gyerek, akire vigyáztunk) és máskor is megtennénk, de természetesen nem ilyen ok miatt. A legérdekesebb az egészben, hogy miután elvitték Bogyót, üres lett a lakás, nem volt babaillat, sem gagyogás, sem "beteszem-a-számba-mindkét-öklöm,-hisz-úgy-is-belefér".
Megjegyzés küldése