Szeptemberi tervek



A nyár sitty-sutty elrohant, de szerencsére nem mellettünk, hanem tevékenyen kihasználtuk ezt a hónapot is. Mint tudjuk szeptember sokak számára az újrakezdés időszaka, és egyben kezdődik a suli, és az ovi Panni keresztlányunknak is. Remélem nagyon fog neki tetszeni, mert mikor kérdezgettem az oviról, pozítivumokban beszélt.  Bár az ősz első hónapja még jobbára nyárias hangulatú, de én ennek örülök is, mert a hirtelen ugrás a nagy melegből a nagy hidegbe nem igazán az én lelki állapotomnak alkalmas. Szeretem, mikor vannak átmenetek, hogy még reggel igaz  már hűvösebb van, de a déli napfény még magában hordozza azt a kellemes nyári meleget, amit én úgy szeretek. Szeptemberi melegek ide vagy oda, lássuk neki az augusztusi összegzésnek, mielőtt még belevetnénk magunkat a nagy őszbe.

Augusztusban történt ez is az is. Igyekeztünk abból a listából leredukálni, amit még férj költözés után állított össze. Erről bővebben a itt olvashattok. A nagy plusz, és amit bizony kihagytam a házprojektes posztból, hogy már van meleg vizünk. Két hétig kellett ezt a luxust nélkülöznünk, de miután lett, és zuhany alá állhattunk, jobban értékeltük azt, amink van. Nem tagadom, volt olyan fázis, mikor türelmetlenek voltunk, mert valahogy úgy éreztük, semmivel sem haladunk. Ilyenkor egymással is ingerlékenyebbek voltunk, de tudjuk, sok türelem kell, hisz türelem rózsát terem. 

Nekem a hónap közepén munka adódott, fogorvosi rendelőben fogászati asszissztesként. Örültem is a változásnak, fogékony voltam az új ismeretekre, szinte egész nap nyomában voltam a dokinak, aki azért magyarázott is az ő maga érdekes stílusával. Volt benne egy nagy adag félsz, hogy szülésznőként meg állom e helyem egy ilyen szak területen is. Az öröm azonban csak két hétig tartott, mert az egyik munkanap végén a doki ismertetett az új helyzettel: másnaptól már nem kellek. Egy szinten kudarcnak éltem meg, hogy nem voltam elég jó, de lelki furdalásom úgy érzem nincs, mert ennél jobban igyekezni már nem tudtam. Amire azonban büszke vagyok, hogy emelt fővel jöttem el onnan, miután a  nagy leereszkedők "kíméletes" stílusával betett a fogászati karrieremnek. Ohh, mennyire fáj....Azóta már voltam egy művese központban munka után érdeklődni. Ott meg nem vesznek fel, mert tanult szülésznő vagyok, és nem egészségügyi általános nővér a végzettségem, és oda bizony ezen a szak területben tapasztalt nővéreket keresnek. Hát ez van kérem szépen, mikor egy szülésznő, remélve hogy munkájában megtalálja az igazi hivatást(de sajnos nem ez a helyzet), nem talál munkát(egyenlőre) a kétségbe esett állapotba került szlovák egészségügyben. Az is felütötte a fejem, hogy nem mennék vissza az egészségügybe...Sajnos olyan világot élünk, ahol egy baba születése lassan már biznisz, és egyre jobban veszti el az anya-gyermek központúságát. És nem azért tanultam, hogy a végén, mások akarata miatt, "erőszakosan" kelljen végezni a munkám. Bocsi, kicsit lelkizős irányt vett ez az egész...


Egyre jobban élvezzük a vidéki életet. Hogy a szomszédokkal csak úgy, nem tervezetten összegyűlünk reggel, és beszélgetünk, és nem megyünk el egymás mellett, mint a borjúk. Hogy nem kell semmit előre eltervezni vagy megbeszélni, úgy rögtönözve jól alakul a napom, ill.napunk. Elég az hozzá, hogy a szomszéd gyerekek a teraszunk előtt gyülekeznek, mondván szomjasak, inni kérnek, s közben elmesélik mit építenek éppen.

A lakás eladva, kulcsok leadva az új tulajdonosoknak. Férjnek hála gyorsan elintéződött minden. Átiratta rájuk a netet, leíratta a gázt, minden olyan cuccot elhozott, amit nem szerettünk volna ott hagyni.
 A hónapban rokonok, barátok és szomszédok adták egymásnak a kilincset.  Kaptunk szép ház avató ajándékokat, amiket nagyon köszönünk. Bízom benne, hogy szeptemberben is lesznek látogatóink. Kiélveztük egy nyugodt, pihenős vasárnap adta lehetőségeket a folyó mellett. Elbújva a meleg elől az árnyékos folyóparton begmintonoztunk, utána meg élveztük a a napfényes Kis-Dunát.
Baba látogatóban is jártunk a kis Lucánál. Nagyon aranyos kisbaba. Érkezésünkkor éppen a délutáni szundiba vágta magát, ami percre pontosan húsz percig tartott, utána egy kicsit meg is pesztrálhattam. Olyan jó kis baba illata van.
Luit elvittem egy közeli állat orvoshoz az első kötelező ojtásra, valamint megkapta ez első negyed féregtelenítő tablettáját is. Megbátorodott cicaként már pár hete kinn hagyjuk estére is, hadd élvezze a természetet. Nagyban vadászik már. Egyik reggel kávézgatás közben büszkén mutogatta, hogy fogott egy gyíkot, pár nappal később pedig egy egér lett az áldozata.

És amit szeptemberben szeretnék:

  • folytatni a konmaris módszert, az alsóneműkig jutottam, 
  • névnapi ajándékot venni,
  • egy fa tövében olvasni a Duna-parton, 
  • többet blogolni, mostanában csak a kötelező körök mentek le, 
  • hivatalosak vagyunk esküvőre, összeállítai a ruháinkat, valamint fodrászt és sminket leegyezni, 
  • elvinni Luit a második ojtásra,
  • ha még futja a jó időből, elmenni csónakázni,
  • elmenni Lévára, rokonlátogatásra, 
  • remélem Lénát már meg tudjuk látogatni,
  • haladni a hálóval,
  • valami rendet is kellene tenni a két lomi szobában is.
A tervezettnél hosszabbnak sikerült augusztust összegezni, és ráadásként az előző írásom valahogy elveszett, így másodszorra osztom meg ezt a posztot. Így hát nagyobb reményekkel kezdünk szeptembernek.
0