Vasárnap van. Régebben másról szólt, máshogy telt ez a nap. Most, egy pici babával ugyanúgy, mint minden más nap. Korai kelés, logisztika az idővel, hogy főzni is tudjak, Mártonnal is foglalkozni, jól időzíteni az alvást, nem görcsölni rajta. Ma jutott idő olvasni is. Szomszédasszonyomtól kaptam három könyvet. A romantikus regénnyel kezdtem. Kicsit segít másra koncentrálni.
Az a rossz, hogy mikor benne vagyok a rossz helyzetben, felülről látom magam, és tudom is mit kellenne tennem, de nem megy. Nem jutnak el magamtól magamhoz a segítő mondatok, hogy csak átmeneti. Mikor megint nem alszik be, egyszerűen elkap frusztráció, a düh, hogy már megint...És az baromira nem segít, mikor megjegyzésként megkapom emberektől, hisz semmi baja, majd elalszik később, lényeg hogy egészséges, szép babánk van. Hogyne. A majd elalszik hozzáállást volt hogy én is kipróbáltam, akkor reggel fél hetes ébredés után délután fél 3kor aludt el, azt is hordozóban rajtam, Ja és majd akkor alszik este sem jött be, mert óránként fent volt. Ma már a babák alvása felett nem szabadna csak úgy legyinteni,: hát mit csináljak, nem jó alvó, ez van. Annak valami oka van, az ilyen fajta elméleten túl.
Gyakran érzem totál nem vagyok alkalmas anyának. Könnyen kiborulok, mindenre is nagyon akarok figyelni, hogy Márton a legjobb környezetben nevelkedjen. Nem nézünk tv-t, TV nem is volt bekapcsolva előtte, mióta megszületett, zenét is csak mostanság hallgatok, telefont is minimálisan használok mellette, nem fotózom, videózom úgy hogy lássa. Minél később ismerkedik az ilyen technológiákkal, annál jobb, szerintem. Nagyon parázos anya vagyok.Nem hittem volna magamról, hogy ilyen leszek. Az alvás dologról is miután annyit olvastam, totál rá voltam kattanva a témára, és még vagyok is, de igyekszem megérteni, hogy az alvási gondok minfig csak átmenetiek.
Márton egyébként nagyon ügyes gyerek, motorikája rohamosoan fejlődik. Három hónaposan megtanult hasra fordulni, négy hónaposan alkaron támaszkodni, hátra kúszni, 5 hónaposan már kúszik előre, négykézlábra megy és meg van a lendület, hogy el is induljon. Nagyon érdeklődő baba, kedves, mosolygós, társas lény, jól eljátszik egyedül, legalább a sok hordozásnak van eredeménye is. Feltalálja magát, nem kell folyamatosan a seggében lenni, de nem is teszem, ahogy Neki teret, mikor eljátszik egyedül, én csak figyelem őt, ő meg közbe-közbe hátra néz, hogy meg e vagyok.Cuki pofa.:-)
Holnap kezdem egy alvási tanácsadóva a közö munkát, hogy Márton megtanuljon valamelyest egyedül, kevesebb segítséggel elaludni és gyakorlati segítséggel lát el, min javitsak, mire figyeljek jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése