A Karácsony, mint mindig, most is nagyon gyorsan eltelt, ellenére a sok és hosszú készülődésnek. Azonban ebben az évben számomra kissé szokatlanul telt, de az benne a jó, hogy nem minden Karácsony ugyanaz. Mivel három nap van a rendelkezésünkre, mindig igyekesztünk mindehova eljutni, vagy legalább is mindenkivel találkozni, és picit beszélgetni, kellemes ünnepeket kívánni, így az idei ünnepek sok autókázással, rokonlátogatással, evéssel és ajándékozással telt. A legnagyobb változás, hogy ez az első Karácsonyunk a papa nélkül:-( Ő már az égből néz le ránk, és már kettesben a mamával ünnepel. A december 24. kellemesen telt. Hosszú idő után itthon közös reggelizéssel, főzéssel-sütéssel, karácsonyfa-állítással-és díszítéssel, közben fülbemászó karácsonyi dalokat hallgattunk. Nekem idén sikrült megsütnöm életem első püspökkenyerét. Szép nyugottan, kellemesen megebédeltünk, majd elfogadva a meghívást átmentünk Krisztáékhoz a közös ajándékozásra. Kriszta és Peti meghívták a szülőket is, úgyhogy naaagyra sikeredett a közös ajándékozás. Meg kell mondjam igazán szép ajándékokat kaptunk mindenkitől, aminek az én részem felét úgy érzem meg sem érdemlem. Pannika nagyon aranyos volt, ahogy szép ruhában az angyalka csillingelése után apukájával kijött a nappaliba. Látni lehetett az arcán és a szemében is azt a csodálatot, hogy gondolkodik, hogy került oda az sok ajándék, mikor még két perce nem volt semmi a fa alatt. Elhitte, hogy tényleg az angyalka csillingelt, és a Jézuska járt náluk. Majd megkezdte az ajándékok szétosztását, ahogy azt mondtuk neki, közben mindenkit végigpuszilt. Mindenki nagyon örült annak, amit a Jézuska hozott nekik. A vacsorát már kettesben fogyasztottuk el otthon. Közösen is főztük meg, terítettünk meg, gyújtottunk gyertyákat, nem hiányzott a koccintás sem, és az ajándékozás sem. Férjecském fejtőrőket kapott és egy "tökéletes férfi "feliratú zoknit, én pedig annak a karórának a női változatát, amit férfiban tavaly kapott tőlem. Nagyon kellemes hordani. Este még lezavartunk egy Scrable partit.
A mi karácsonyfánk.
A püspökkenyér, amit előszőr ebben az évben sütöttem.
Másnap, 25-én az én szüleimhez mentünk látogatóba. Ott is összegyűlt a család apraja-nagyja: bátyám és sógórnőm Móni, nagybátyámék, Zoli sógórom és a gyerekek, anyuék és mi. Hozzájuk is eljutott a Jézuska, aki oda is nagyon szép ajándékokkat hozott. Kellemesen elbeszéghettünk, jókat nevettünk, és kipróbáltuk Csabi új játékát is.
Az anyutól kapott karácsonyi bögre, a házi csokoládéval.
Az ünnepeket 26-án Léván folytattuk (közben tettünk egy rövid kitérőt anyum keresztanyjánál, végre megkapták a kért plusz képeket karácsonyi képkeretben), előszőr Tamás szüleinél ebéddel, majd délután keresztszüleinel ült össze az egész család, és természetesen itt is volt ajándékozás. Sokan voltunk, sokat ettünk-ittunk (lehetőségeinkhez képest), sokat beszélegettünk, sokat nevettünk, jó volt.
Vasárnap, 27-én még benéztünk anyuékhoz (elvittük az ajándékainkat, felesleges lett volna őket megutaztatni Lévára meg vissza), kora délután a temetőben gyújtottunk gyertyákat papáért és mamáért, utána Juditéknál folytattuk utunkat, ahol Bea barátnőm is ott volt. Ott is nagyon jól elszórakoztunk, hiányoztak már. Hazafele útközben tettünk egy kisebb látogatást az én keresztszüleimnél is, akik szintén megajándékoztak bennünket, mi is Őket.
Szóóóval azt hiszem mára ennyi.:-). Az ajándékokról még "firkantok" egy bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése